Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-03-20 / 8. szám

114 Kis keskeny völgy harap itt a hegyekbe s midőn e völgy egyik oldalán megy a vonat, a vasutat a völgy túlsó oldalán puskalövésnyire látjuk magunk előtt s a vonatnak e szerint nagyon éles félkörben kell baladnia, míg egy oldalán roppant meredély tátong, más oldalán pedig megmászhatlan hegyfal emelkedik. — Kiinn a vonatszekér rácsába fogódzva, azon tűnődtem, mi történnék, ha valamelly gondatlan gépész (minőket mi angolok Amerikában épen nem ritkáknak tartunk) pár korttyal többet talált volna felhajtani a pálinkás üvegből, mi néha sok becsületes emberrel is megeshetik. A veszedelemtől a haladásnak rendkívüli lassúsága óvott csak meg. Egy ideig fel, aztán lefelé mentünk e nagyszerű tájon, szokás szerint megállván a szabad polgárok minden kis kúnyhójánál, azt hiszem csupán annak megmutatására, hogy itt a vityilló és a nagy város egyenlő tekintetben részesül, mi azonban sok idő-, gőz-, és tüzianyag veszteségével jár, mert alig vagy épen nem akadt leteendő vagy felveendő málha. Altonából Pittsburghon és Cincinnatin át egész St. Louisig a vonat folyvást őserdőkön és müvelés alatti földeken át ment s miután a vonal egyik oldalán sincsenek korlátok, egyre tarthattunk a csavargó marhákkal lehető összeütközés veszélyétől. Az amerikai mozdonyszekerek el vannak ugyan látva egy „Cow-catclier" (tehénfogó) nevű géppel, melly a vonat útjában álló állatot felsöpörvén oldalt veti el ; de e tehénfogó daczára is gyakori a baj s bár útitársaim közt is volt több, kinek keze vagy lába bánta már meg az illy öszszeütközés esetét, de azért a társaság víg kedvét semmi félelem sem liáborítá meg. (Mr Grantley Berkeley utazása egész St. Louisig semmi sportérdekíít nem tartalmazván, azt lapjaink szük terén mellőzzük. Utazónk európai fogalmai sehogysem bírnak kibékülni az amerikai intézményekkel, mellyeket minduntalan élesen támad meg — és sokban igaza is lehet. Például, az egyenlőség elvénél fogva a vasutakon csak egy osztálya van a szekereknek és így a müveit finom ember egy társaságban kénytelen utazni a faragatlan , rongyos , piszkos, gaz bolihoyval; a nő kénytelen durva illetlen beszédeket hallgatni, füstöt nyelni s ruháját a köpésektől lehetlen megóvnia ; a beteg nem részesülhet külön szekér kényelmében , hanem — bár ragadós természetű legyen is baja, a többi utasnak van terhére sat. Továbbá , az életbiztosság a kereskedelmi érdekkel szemközt figyelembe sem jővén , vaspályán utazni valóságos koczkáztatása az életnek ; mert a czél : lehető leggyorsabb haladás s ki a czélt óhajtja , az eszközöket is el kell fogadnia; aztán : ha tíz húsz ember oda vesz is, van helyükbe száz más. Utazónk végkép letett arról, hogy ép tagokkal érjen St. Louisba s egy alkalommal lelkét már Istennek ajánlá, mert a vasuttöltésen alvó tizenhét tehénnek ment neki a vonat, még pedig nem csökkentett, hanem szándékosan gyorsított haladással — s a tehenek már épen a végső pillanatban ugráltak szét. Leírja továbbá utazónk a fogadósok figyelmetlenségét, a boh hoyk gorombaságait, gazságait, kik egy izben kutyáit akarták ellopni s kik miatt Amerikában lehetlen vadaskertet fenntartani, mert meglövik s elviszik a tenye'szvadat; ha pedig valaki a törvényt érvényesiti ellenük, azt megkárosítják , felgyújtják sat. Mellőzve tehát az amerikai viszonyok e rajzát, melly lapjainknak , majdnem egy ivét foglálná el, ott vesszük fel ismét az elbeszélés fonalát, hol Berkeley úr St. Louisban érkeztét jelenti.) St. Louis volt az utamba eső utolsó uagy polgárisúlt város, mellyet az itteni lakosok gúnya „az angol sportsman fordúlópontjának" nevezett el, a következő mulatságos történet miatt : — Egy ide érkezett angol ifjú minden kellékkel felszerelte magát s gőzhajón utazott tovább a sík felé, hogy ott a veres indiánokat s az amerikai bölényt felkeresse. A gőzös termében, hol nagyon is vegyes társaság szokott megfordúlni, néhány ügyes ficzkó kinézte a fiatal angol gentleman szemé-