Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-03-20 / 8. szám

115 böl, hogy ezt rá lehetne szedni — s egymás közt, csak úgy esetlegesen, a prairieutazás veszélyeiről és borzalmairól kezdtek beszélgetni. Ifjúnk a beszélgetésbe vegyül, tudakozódik , iszonyatos dolgokat hall, aggodalmai nőttön nőnek , kedvét veszti a tervezett expeditiótól s már vissza is térne örömest, csak hogy mit csináljon már most pár száz fontba került vadász-szereivel ? Se baj , a beszélgetők egyike, kinek a prairiek tövében gazdasága van s így mindig használhatja azokat, csekély veszteséggel megveszi tőle. 0 — úgymond s a többiek is mint illyennel beszélnek véle—a st-louisi első bankárház „Springfield et Co." társa s a kialkudott összegekről utalványt ád e teljes hitelű bankházra. Fiatal emberünk örül illy könnyű szerrel menekülhetni, az első állomáson kiszáll s az első gőzössel visszatér St. Louisba, hol azonban azt tapasztalja, hogy Springfield et Co. czímü bankárház soha sem is létezett — s kinevettetvén, szégyenszemmel tért vissza „az angol sportsman forduló pontjáról." Nekem is sokat beszéltek a reám váró veszélyekről s ezeket ugyancsak élénken színezték ki. Mondák, hogy kétezer indián táboroz épen ama vonallal szemközt, mellyen át a vadásztérre kellene jutnom — s lesték arczomon szavaik hatását, de nem hiszem, hogy ez mulatságukra szolgált volna, mert utitervem kész s határozatom szilárd levéu, ebbeu túlzott mesék nem ingattak meg. Volt azonban egy más nagy bajom, az t. i., hogy eddigi utazásom költségei az előleges számítást nagyon túlhaladták s pénzem esak annyi maradt, a mennyivel innen még épen haza juthatnék. Mit tevő legyek most ? Szintén szégyenszemmel visszatérni, ez se multammal, se jellememmel nem fért meg s egy perez alatt átvillant agyamon mindazon rágalom, mellyet angolhoni roszakaróirn szórnak majd a „veszély elöl megszökőre"; nem is számítva évek óta hőn táplált vágyamnak, az amerikai bölényre vadászhatásnak illyetén kútbaesését. Képzelhető tehát örömem, midőn st. louisi új ismerősöm Mr Robert Campbell, ki szorúlt helyzetemet sejteni kezdé, ritka nagylelkűséggel annyi pénzt ajánlott rendelkezésemre, a mennyit czélom kivételére szükségesnek hinnék. 0 átértette társadalmi állásomat s a tervem bukása miatti kedvetlenségeket; én pedig a fönebbi okoknál fogva habozás nélkül fogadtam el a kínált hitelt. Mr Campbell aztán több barátjának és ismerőjének mutatott be, kik közül néniellyek már voltak a prairieken. Ezekkel tanácskoztam a legolcsóbb és legsikeresebb felszerelési kellékek beszerzése s a leggyorsabb utazási mód iránt egész Kansas városig, honnan majd egy ugrással a pusztákon leendek. Határozatba ment legelőször is egy sátoros szekér vétele két öszvérrel, melly alvó helyül szolgáljon s a könnyű málliát vigye. Kellett továbbá egy második erősebb szerkezetű s négy-öszvérfogatú szekér a nehéz poggyász számára, melly állott : embereim sátoraiból, hat hétre való élelmi készletekből s a pusztákon tanyázás egyéb kellékeiből; e két szekérhez aztán hat öszvérre való szerszám volt szükséges s én még egy egyes öszvérre való szerszámot vettem, melly kisebb szekerkébe fogva kutyáimat húzza. Sátorczölöpöket, kötelet, bográcsokat, kupákat, ásókat, kapákat, baltákat, szalonnát, lisztet, czukrot, sót, borsot és még száz egyéb czikket kelle összeszednem és elrendeznem. 8*