Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-03-10 / 7. szám

110 bői G r e y P y r r b u s 7 éves szürke hágó mént (ap. Pyrrhus the First, any. Comus-k. Smolenskotól) gr. Bethlen Sándor vette meg; míg viszont az ozorai ménesbe Duncan 13 é. szürke kancza, ap. Duncan Grey, any. egy raagasvérü kancza — jött a császári istállókból. Az öreg Langvius óhajtása! a vadászügyekben. Kedves szülőföldünk közel ezer év előtt lett a magyarok hónává, s hogy azóta a vadászat mindig a nemesség jogai közé tartozott, azt senki sem tagadja. Erősiti ezt az erdészegylet azon állítása is , hogy 1504-ig minden fegyverrel biró ember fel volt hatalmazva a vadak elejtésére. 1504 előtt t. i. csak a király szolgái, a nemesek voltak kötelesek a királyt és hazát védelmezni, kiknek zsoldosai aztán uraik fegyverével harczoltak s a zsoldidő kitelte'vel fegyvereiket visszaadniok kellett; minélfogva fegyverrel bíróknak hajdan nem tartathattak. Az 1504-ki törvény a parasztokat a vadászattól n e m megfosztotta (mert vadászati joggal addig sem birtak), hanem a vadak titkon pusztításától eltiltá. A népet a vadászattól ma is minden kormány eltiltja, úgy hiszem azért, mert a nép nagyobb részét nem szenvedély, lianem keresetmód ösztönözvén a vadak kézrekerítésére , ez semmi módot gyalázatosnak nem tart s a tőrrel fogást, árvízbe fulasztást, fáradt nyulaknak pihent kutyákkal meglesését sat. gyakorolja. Ha tehát a nép a vad orgyilkolására teljes szabadságot nyerne , a vadak végkép kipusztulnának. Az 1802-ki törvény megerősíté a nemességet és a társadalmi tekintetben hasonranguakat úgy a városi telkekkel biró polgárokat vadászjogaikban. Jogot ugyan adott a fennirt törvény a nagy birtokosoknak arra , hogy birtokaikban a vadászatot maguk használatba vehessék ; de hogy a kisebb nemesség az igen kedvelt vadászat élvezéséből ki ne szoríttassék, a birtoknak fele részét szabad vadászatra hagyni köteleztettek. A m. erdészegylet tervjavaslatának 4-dik §-a azon elvet, hogy a vadászjog a földbirtokban rejlik , érvényre hozza. A kis birtokosokat sem leliet tehát a saját földjeiken vadászhatástól eltiltani; megtörténnék pedig ez a 13. §. szerint, ha a vadászkerületekbe eső nemesi kisbirtokok tulajdonosai, kedvük ellen a személyes vadászhatás helyett néhány forinttal elégíttetnének ki. A vadászszenvedélyt pénzzel nem lehet pótolni; úgy áll az most is , mint sok század előtt Horatius korában s a költő szavaival : manet sub Jove frigido Venator Jenerae Conjugis immemor. Szeuvedélj

res vadászt túl a rendén fukart, s pénzre nagyon vágyót egyet sem ismertem,de igen sok becsületest, igazság , nemzet-, lionszeretőt tudok a szenvedélyes vadászok közt. En rám bárki rám bizhatja vagyonát, pénzét, ezüstjét, aranyát, feleségét : nem nyúlok hozzájuk, de a nyulát rám ne bizza, mert megkergetem, űzöm, nem csak ha megbüntetnek, hanem ha főbe lőnek is éite. Meg van írva hogy : Ez ösztönről nem tehetek Megveti ez gátjait; A természet szokta vetni Szivünkbe szent magvait. Vérében van a vadászat és agarászat a magyar nemességnek annyira , hogy némelly ősi szentesített jogairól önkényt lemondott, de vadászati jogairól solia sem. A vadászat személyes használhatásától eltiltatása a kis birtokosnak, okvetlen nagy kedvetlenséget idézne fel az országban. Óhajtanám tehát: 1-ször : hogy a nemesi birtokok tökéletes különszakitása előtt s után is hagyatnék meg a kis birtokosnak nem csak a vadásztulajdonosság saját földjeiken , hanem a vadászat személyes gyakorolhatása is. A melly határok nagyobb része kis birtokosok talajdona , vadászhassanak mint eddig kölcsönösen egymáséin , vagy ha a többségnek úgy tetszik , szenvedélyes birtokos társaiknak haszonbérbe adhassák a vadászatot s a jövedelmen birtokaránylag osztozzanak. En