Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-03-10 / 7. szám

103 zsek, rekettyefüzek, és csalány sűrűségein keresztül törtető vadat a kopó folytonosan kitartólag üldözhesse, ugyancsak nem közönséges tulajdonok szükségesek. Vadászatok alkalmával a lövészek az éger erdőséget átszelő hosszú széles kivágott nyílásokon, vagy a nád és sűrűségeiben tekervényesen elágazott kiszáradt etekben foglalják el állásaikat. Ezen nyílásokon a haraszt derékmagasságnyira tenyészvén lekaszáltatás előtt, nem csak a járást, hanem az átvonuló vad szemügyre vételét is fölötte nehezíti. A vadat nagyobbrészt golyófegyverrel lövik s az évenkint elejtett zsákmány száma a Mihályi vadászok ügyességét bizonyítja. Telente, szarvason őzön és kevés rókán kivül, egyéb vad itt nem igen tartózkodik s e barátságtalan rideg tanyából még a kisebb szárnyasok is szelídebb vidékekre távoznak. Néha azonban a vadászok boszúságára, az itt tanyazó vad rémülésére és pusztítására, a farkas is meglátogatja ezen helyek sűrűségeit s akkor ez élet és halál közti véres küzdelmeknek lesz színhelyévé. A mult télen egy illy vendégfarkas kényelmesen pusztitá az éger vadjait, mignem Főző János fáradhatlan banyvadász utánjárásának sikerült csapahó alkalmával a bivatlau vendéget, a falatozás költőitlen foglalkozása után, kutyamódra összegomolyodott nyugalmában, egy rekettyefüz alljánál feltalálni és elejteni. A kapuvári és osli égererdőkbe a mihályi vadászok két uton szoknak bemenni: Kapuvár és Osli felöl. Legtöbb esetben osli felöl közelednek s ekkor Oslin tul egy ritkás égres, füzes erdőn keresztül, az úgynevezett Szegedy csatornájának roskadozó hidján áthaladván, balról tekintélyes kiterjedésű ölnél magasabb tengeri, jobbról pedig az osli hány áthatlan bozótos füzesei mellett, gödrös ösvényen, a hallgatag fa raktár os, vagy mint a nép nevezi Depósnak a Rába partján álló nádkunyhójához érkezünk , hol reánk a berezegi fövadász, alárendelt hanyörzöivel s ebeivel várakozik. Kölcsönös üdvözléssel a kocsikról leszállván, a fegyverek és élelmi szerek leszedése s a napi tapasztalatok kikérdezése után, a Rába kompján, ebeink nyughatlanságai és Seifried öreg alvadász aggodalmai között, ki a gerendátlan viztöli félelmét alig titkolhatja el —• a túlpartra szállíttatunk. A keveset tapodott, porhanyós nedves ösvényen baladva, széles gazzal, sűrűen benőtt fasorozatra érkezünk. Mig mi itten jó távolban egymástól állásainkat elfoglaljuk, addigaz ebeket vezető hauyvadászok megbatározott irányban más oldalon iparkodnak előrenyomulni. Alig hogy állásunkat elfoglalhattuk s a porhanyós alapban benyomott gázlatokat megtekinthettük, a távolból az ebek csaholása megzendül. A falka lármája egyreközeledik s a teli hanggal űzött vad a lövészsor felé ligetvéo, kisvártatva a széles fasorozaton megjelenik. Lövés durran, a közeledő ebek zenéje azon ban mindegyre hangozik, mig végre ezek is a nyílásra kiérvén, egyes hangok után elnémul s a vad elestét tanúsítja. Alakok mozgása vehető észre a fasorozaton, mire mi is állásunkat elhagyjuk s a meglőtt zsákmányt körülálló vadászok csoportjába vegyülünk, hol már a szerencsés lövő, lángoló arcczal s diadalérzettel beszéli a vad elestének történetét. így következnek a nap folytában a bajtások egymásután változatos jelenetekkel s több kevesebb eredménnye,l mignem az alkonyat tanyánkra visszatérni int, hol szekereinkre kapva, sietve haza felé tartunk, hogy ott türel-