Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-03-10 / 7. szám

104 metlenül váró kedves háziurunknák a nap eredményeit legkisebb részleteiben mentül elébb elbeszélhessük s a fáradalmak után kinyughassunk. Nedves tavasszal, midőn a Fertő vizeivel a Hanságot s az éger erdőket is birtokába veszi, akkor mint fönebb emlitém, ezen helyiségeknek tekintete is megváltozik s a rőtvad kedvencztanyáin réczék s egyéb vízi madarak telepednek meg fészkelés végett. Az éger erdőt illyenkor meglátogató állatok különféleségének ismertetéséül jónak találom Roth József teljes hitelt érdemlő barátomnak, a múlt tavasszal egy reozézés alkalmával tett tapasztalatait közleni. Említett barátom hajnalhasadtával egy lő- s egy golyófegyverrel ellátva a kapuvári éger felé hajtatott. Az erdöhez lövésnyi távolra közeledvén, túzok evezett el fölötte, de fegyverével elkészülni nem tudván, lövés nélkül kellett azt tovább eresztenie. A hajó beszállási helyére érkezvén, mindenoldalról darvak krúkolása tité meg füleit, melly hangok kíséretében csolnakra szállván s belebb haladván, egy kis tó közelében hatvan — hetven lépésnyire gyönyörű özbak termett előtte. Tiszteletben tartván azonban a vadászat tilalmát, csak szemlélésében gyönyörködhetett, mig egy feléje röpült réczére tett lövése az özet elriasztá; a récze leesett, de csak szárnyalva lévén, nem találhatta meg ; keresés közben vadlúdak közeledtek feléje s a legszebb lötávolban reája is jöttek; midőn kettőzött lövésével egyet leemelne, egy daru mintegy gúnyolva evezett el teje fölött, de mig golyófegyvere után nyúlhatott , addig az is búcsút vön. Tovább csolnakázván, mielőtt a regényes fővényesi tóhoz érhetne, egy fatörzsről nagy vidra ugrott le, mellyet szerencsésen el is ejtett. A tekervényes ereken csendesen előre nyomulván, csolnakja előtt a viz sekélyebb részében kullogó rókát pillantott meg, de mielőtt reá lőhetett volna, elszökelt s zajával egy özet riasztott fel, melly szintén megkímélve lön. Réczék silány kelése és kóvelygása közben a fövényesi tóhoz érvén, egy a fáról elszállt sast elhibázott. A fövenyesen túl, az úgynevezett büdös tó rekettyéiből, mintegy száz darab gém emelkedett ki, mellyek a szomszéd fákra leszállván, szép golyólövésekre adtak volna néki alkalmat, ha a csolnak ingása e szándoka kivitelét meg nem hiúsítja. Szép verőfényes nap mellett kifelé csolnakozván, a vágásnál, hol a halász és csikászösvények szélessége s a fák ritkasága miatt távolabb elláthatni, nagy legelésző állatot pillantott meg, mellyet mindaddig lónak tartott, mig közelebb érve, szorgosabb megtekintés után nagy himszarvasnak ismert fel, hat ágra kinőtt aganccsal. Barátom sokáig ingadozott löjjön-e ne lőjjön-e ? Nehogy azonban a kapuvári erdészhivatallal valamelly súrlódása támadjon s visszaélése szerezte nehez telések által e szép vadásztértöl elessék, eltükéllé magát nem lőni; de golyófegyverét még is arczához emelte s a rögtönzőt el is kettyentette, mire a fejedelmi vad felnézett s nyugalma zavaróját megpillantván, egy szökéssel eltűnt szemei elöl. Barátom ezen kirándulása alkalmával látott túzokot, darut, sast, vadlúdat, réczét, rókát, vidrát, özet, szarvast; lőtt pedig három réczét, egy vadlúdat és egy vidrát; mi mindenesetre érdekes egyvelege egy napi és egy téreni vadászatnak. Egyébiránt a mihályi vadászok, a közeli Fa rád, Jobbaház, Csorna, Pottyond s több más helységek mezőségein túzokvadászatokban is részesülhet-