Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-03-10 / 7. szám

102 Ha már a Hanság nádsürüségci, mocsáros tavai, császtái, ingoványai, a ben niik tanyázó szárnyasok különféleségével, a természetbarát szemeinek s a vadász szenvedélyének annyi élményt nyújtanak, akkor tagadhatlan hogy az éger erdők, különösen a kapuvári és osli égresek, sötét lombozatú facsarnokaikkal, sajátszerű növényalakzataikkal, vadon jellemükkel, szarvasaikkal, özeikkel, még több s ingerlőbb érdeket kölcsönözhetnek. Görcsös éger törzsek terjesztik itt ki, a kiszáradt ingoványon buján tenyésző sás, nád, rekettyefüz és ölnél magasabb csalány között gyökérkarjaikat; a felnyúló fák oldalait pedig vad koudó és egyéb kúszó növények ölelvén át, sürü áthatolhatlaoságukkal kis mérvben az amerikai őserdők képét idézik fel. Az éger, ezen gyorsan növő fa, levágatása után törzsén sürün kinövő ágaiból olly bokrozatot hajt, hogy ezen áthatolni sok fáradságba kerül. Ha pedig a fejsze duló hatalmától megkíméltetik, akkor az éger egy erélyesebb szívó alakot nyer s tetszetösb vonalokban emelkedik a gyökereit áztató nedves alap fölé, ágaival s fényes leveleivel sötét árnyas ernyőkké boltozik, mellyek alatt a nyár tikkasztó óráiban a hőség ellen a vad elegendő menhelyet talál. Az éger erdőkben helyenkint egyes tavak is léteznek, mint a föveny es i tó, melly emberektől ritkán látogatott magányban, nádas, kákás partok között terjeszti ki békanyállal behúzott zöld vizét; továbbá a király tó, melly feneketlen mélységűnek tartatott, de a csatornázások következtében, kivált száraz években, egészen kiszáradtan áll s csak a halászok ajkai rebesgetik még egykori mesés voltát. Ezen tóban fogatott a rnult század közepe táján, azon Hany Istóknak nevezett s a természetbúvárok által még meg uem fejtett rejtély, ki emberi szervek mellett úszhártyákkal és halpikkelyekkel birt. Augustus havának végnapjaiban, a szarvasok üzekedése idején, csendes alkonyatkor golyófegyverünkkel állunk lest a hallgatagon álmodó éger fák alatt s előttünk a fövenyesi tó terül el zöld szőnyegével, mellynek partjai polypkarokkal százfelé ölelik át a nád- és kákabokrozatot,; a természet néma merengéssel nyugszik körülöttünk a vidéken s az elhagyottság benyomása lelkünket ábrándos mélaságba süllyeszti. Az esti szellet sóhajtva csap a fák lombjai közé; egy-egy levél, egy ág szédeleg le az égrekröl, éji baglyok suhognak el fölöttünk s a távolról megzendülő szarvasrügyetés, agancsok csörtölése, vagy egy felriasztottőzbakogásaszakitja félbe ekkor a magány költészi némaságát; a lesben álló vadászt pedig az élet ezen egyes hangjai lázas ingerrel kettőzött figyelemre ragadják. A kapuvári és osli égrek herczeg Eszterházy tilosai ugyan, de lőfogyasztáskor az erdészi személyzet által rendezett gyakori vadászatokra a szemszéd mihályiak mindenkor meghivatván, illy alkalmakkor rendesen ök szoktak lenni a nap hősei. Az égri vadászatok kopókkal tartatnak, mellyeknek jóságát, kitartóságát a számos akadályokkal ellátott vadásztér ugyancsak erős próbára teszi. Szelídebb vidékeken növelt, gyakorolt s egyébként is jóknak ismert kopók a várakozásnak aligha megfelelnének, mert itt csak olly ebek használhatók, meliyeket a sürü akadályok már első ifjúságok óta kellőleg megedzedtek a szokatlan fáradalmak és nehézségek elviselésére; mert arra, hogy az éles nád, sás, káka, bokros égertör-