Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-03-10 / 7. szám

99 lyen ezek is atyjukhoz méltóan szintolly, ha nem nagyobb sikerrel szedik babérjaikat, s jó fajú és rendesen honn idomított vizslák birtokában, fáradhatlan utánjárás és ügyesség mellett, évenkint tekintélyes számra emelkedő vadat ejtenek el. Habár azon egykori híres kopófaj , mellyet Dóczy földleírása olly dicséröleg emlit, rég kihalt is, de van azért a ezélnak kellőleg megfelelő kopófalka, melly a fölvett vadat ritkán engedi fegyver elöl menekülni. A Mihályi vadász-helyiségeket, hová vadászidény alkalmával a helybeli családokkal rokonsági és barátsági viszonyban álló más vadászatkedvelők is megszoknak jelenni, Mihályi, G y ó r ó, Ni mód, Bab ót, Kisfalud, Bogy oszló, Vadosfa, Beled sat. helységek kiterjedt határai képezik, hol a körülményekhez képest, róka, nyúl, fogoly, fürj, szalonka, ha nem ís rendkívüli bőségben , de kielégítő mennyiségben található. A vízi vadászatok a kapuvári ég resben, S a r r ó d, S z e r g é n y, Barbati, sat, mocsäraiban s az öreg Rába kiöntéseiben Csécsénynél és B o d oM helynél gyakoroltatnak. Ez utóbbi helyen 1853-ban négy Mihályi vadász egy esteli és egy reggeli les alkalmával hatvanhat tökeréczét és hat vadludat kapott le, mi ugyancsak nem közönséges eredmény. A Mihályi vadászatok fénypontját azonban nem csak vízi, hanem fővad tekintetében is a Hanság, és az ebben elterjedő kapuvári, o s 1 i, c s i k o s i és királyi égererdők képezik, mellyek közt a két első különösen érdekes előttünk. A Hanság a Fertő tavának ezen kákát nádat termő ingoványos lápja, Pomogy és Sarródnál szakadván ki a Fertő tavából, Sopron és Mosony megyékben mintegy négy mértföldre terjeszti ki mocsáros téréit. Mielőtt főherczeg Károly, mint az óvári uradalom birtokosa, és berezeg Eszterházy közremunkálva, roppautköltséggel a Hanság kiszárítására s több ezer hold ártérnek legelővé tett megmentésére, egy többtelé ágazó csatornát nem ásattak : nedves években a vizek számos helység mezöségeit is elborították. Ezenkívül a Hanságon át, Sopron és Mosony megyék közlekedhetése tekintetéből, Eszterháza és Pomogy között egy más félmértföldre nyúló szilárd töltés emeltetett, melly a Fertő nyílt tavát az ingoványos pázsittengertől elválasztotta. A Hanságnak mocsáros nagy tere nem képez egyforma rónaságöt, mert rajta tócsák, uádsiirüségek, sás, gyepvonalak, égererdökkel váltván föl egymást, ezek a tájképnek változatos sorát hozzák szemeink elé. Ámbár a vizek meggátlására s kiterjedt földrészek kiszáritására töltések s az említett csatornázások által elég szorgalom s tömérdek költség fordíttatott, mégis ezek ellenére a természet elemei minden emberi intézkedések gúnyára saját utjokon járnak. Különösen nedves ősz és havas tél után, midőn a rögtön olvadó hó tavasszal a Fertő tavába rohanó Répcze, kis Rába, Ikva és Vulka folyamok vizeit kíárasztja s a Hanság szárazabb részeit is nedves takaróval látja el, akkor a Fertő valóságos határait sem lehet megkülönböztetni. Illyeukor az erővel toluló áradat a zsombékokon keresztül szivárogván, helyenkint a gyeptüzeget megritkítja, feloldja s'tovább mossa, néha pedig az eként felszaggatott földrészeket olly vastag úszó tömeggé alakítja , hogy ezek bokrok, nádsürtiségek, sőt egész facsoportozatok hor