Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-03-10 / 7. szám

100 dására elég szilárdak lévén—a víz szilién ringatódzva ide s tova úszkálnak, mint Poroszlion gerdaui tavának csodálatos uszó szigetei. Később, midőn a természet a tavasz viharos benyomásait kinyugodta s a melegebb évszak forró sugarai szállának e vizgazdag térekre, akkor a Hanság, ezen nagy szivacs, a meggyűlt vizeket lassankint elnyeli, az iszap mindinkább megsűrűsödik s rajta a növényzet különféle alakz tai is tarka életben díszlenek. Kalmus o k, redőszirmok, sparganium ramosum, n y i 1 f ü v e k, ságitt a r i a sagittifolia, h i d ö r ö k, a 1 i s m a p 1 a n t a g o, v i z i z s u r 1 ó k, equisetum limosum, szirontákok, ranunculus linguae terjesztik ki sajátszerű leveleiket, mig a nád, p h ragmites c o m m u n i s csomagas barna fürtjei bókolva hajlanak a sik vizén hintálódzó vizitök, nymphaea alba tekintélyes levélpajzsa s fehérlő virágja fölébe. Vadászcsolnakunkról a növényzet e szines egyvelegére csak futólagos pillanatot vethetünk, mert ez alkalommal az előttünk úszkáló néhány búvár, távolabb pedig egy csapat récze, figyelmünket jobban érdekli. A búvárok, ezen óvatos állatok jelenlétét csak fejeik árulják el. A reájuk vadászó cseleit és türelmét ők ugyancsak gyakran meghiúsítják, mert hasikerül is hozzájuk lötávolra közeledni, a fegyverlobbanásánál mesés gyorsasággal elbuknak s ha aláirányzott lövetünket szerencsésen elkerülhették, biztos mélységbe menekülnek, vagy hangosan sipoló szárnycsattogással sietnek a vizszinén fegyverünk közeléből ellábolni. A fáradhatlan nádi veréb csiripelése között, csólnakunk egy épen a nádsürüségen tril leereszkedett csapat tőkerécze megcserkelésére tovább haladván, mellettünk bizalmasan evező szárcsák halkan a nádasok felé vonulnak, vagy rögtöni felemelkedésre rövid szárnyaikkal képtelenek lévén, hosszú zajos vonalban, mint egy kis lovascsapat gyors vágtatással sietnek a távolabb nádasokhoz, hogy azok szélein nehézkesen vizbe szállhassanak. Réczéinkhez közeledvén, látásunkra ezek hangjaik versenyében zajosan emelkednek fel; fegyverünk durran és a sok hangú gégék körülöttünk mint egy varázserőre némulnak el; de mielőtt lövésünk moraja elhangzanék , a megijesztett tollas sereg már a magasban van s a tó távolabb nyilt tere felé siet, hol egy ideig kóvályogván, leereszkedik, hogy az alkonyat szürkületével a szomszéd mocsárokba húzhasson. Ezalatt a rőt örvöly (circus rufus, vagy falco aeraginosus) mint egy fekete pont lebeg a légben és egy r é c z é r e vagy partigázra lecsapni készül. Illy változatos jelenetekkel múlnak az órák, mig a búcsúzó nap minket is leshelyeink elfoglalására emlékeztet. Mialatt a nap az ausztriai havas mögé rejtőzik, mi pedig állásunkon szúnyoglégiók üldözésének kitéve, folytonos hadonázassal törekszünk alkalmatlan vendégeinket magunktól távol tartani: a hápogva közeledő réczék szárnysuhogásai figyelmünket magukra vonják. Fegyvereink ropognak; vizsláink lobicskolása s az elejtett réczék elhozására buzdító parancsszavaink hangzanak az est csendében. A falusi tornyok ércznyelvei megszólamlanak s duzzadt accordokban lmllámzanak egy ünnepélyes karba együvé. A láthatárra a teli hold lassú méltósággal fölemelkedve, csodás világát önti az Eszterházy várkastély óriási falaira, a múlt század fényűzésének ezen haldokló hírmondójára s bágyadt sugaraival a menyboltozatról ezer szikrát szór a hullámok játékába, melly fölött az örök-