Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-03-10 / 7. szám

98 ködő és emberi szorgalomtól gyámolított természet, látható előszeretettel szép őszhangzatban foglalt össze legváltozatosabb alakzatokat. 11a egy szép nyári alkonyaton e mosolygó vidéken késve, körültekintünk s tévedező pillanatink — a nap búcsúzó sugárainak lángfolyamában úszó Ság, Somló, Bakony, Kőszeg, Osztrák havas és fertőmelléki hegyek ormain nyugszanak meg, füleinkbe pedig a pásztor furulyája vagy a hazatérő nyáj kolompja és a falvak estharangjai hangzanak — mig a menny boltozatán csillagok miriádjai gyúlnak ki s a hold halavány világa ömlik a mindinkább elnémuló tájra — akkor e jeleneta hegyi lakos érzékeire is kimondhatlan varázst gyakorol. Ámbár a Rábaköz vadászat tekintetében távolról sem versenyezhet a megye nyugoti részeiben levő s leginkább berezeg Eszterházy uradalmaihoz tartozó lakeinpachi, landzséri, kismártoni s más több vadasterekkel , hol szarvasok, dámvadak, őzek, vaddisznók, fáczánok, nyálak, foglyok nagy bőségben tenyésznek: de azért mégis a Rábaköz és vidéke, mint szabad vadászat, nem megvetendő figyelmet érdemel. Tekintve a vad különféleségét, az évenkint elejtett vad mennyiségét s a vadászat szabályszerű gyakorlását: a rábaközi vadászatok főhelyének mindenesetre Mihályi nevezhető. Mihályinak, a társas élet örömeit keresők egykor olly látogatott ezen gyiilhelyének fényesebb korszaka a jelen század boldogabb évtizedeire esik, a mikor az itt birtokos Bartkodeiszky, Fiátli és Roth családoknak most már nagyobbrészt elhunyt tagjai ifjúságok delében állván, a vidék előbbkelő családjait társas örömeikben részesitendök, ritka vendégszeretettel övedzték magukhoz. Szini előadások, zeneélvek, tánczvigalmak, lakomák, vadászatok fűszerezték illy alkalmakkor az együttlét kedélyes óráit. Ez utóbbiakra, a többi vadászvendégek között néhai Vizkelety Zsigmond a hírneves kitűnő lővö is , páratlan Tiszi vizslájával, megszokott jelenni s ekkor a hirvágyó vadászok a vad elejtésében versenyezve, ügyességben egymást felülmúlni törekedtek. Ezen élvezetdús korszaknak egyetlen képviselője vau már csak Mihályiban életben, idősb pongyeláki Roth József, az egykori fáradhatlan és szenvedélyes vadász, ki ügyességgel párosult hévvel gyakorolta a lővadászat minden nemét. Ha visszaemlékezem tanuló éveim szünnapjaira, midőn az élénk férfiú oldalánál jó s rosz időben szigorú útmutatások mellett lettem a vadászatnak azóta olly szenvedéllyel űzött mesterségébe avatva: még mindig füleimben csengnek tapasztalt tanítómnak vadászati tévedéseimet kisérő eredeti megrovásai, mellyek habár az elkedvetlenedésre néha néha elég okot szolgáltatának is , később szerzett érdemeimet magasztaló dicséretei s kitüntetései előbbi sürü kifakadásait csakhamar elfelejteték. Én néki, mint vadásztanitómnak,igen sokat köszönök s midőn itt hálaérzetemtől ösztönözve nevét fölemlitem, kegyeletem hervadatlan koszorújából akartam csak örök emlékének egy szerény virágot nyújtani. A vidám öreget, a szenvedélyes vadászt, előre haladt évei munkássága véres mezejéről most már leszorították sa tért, melylyen ő egykor olly kitűnő sikerrel gyüjté ügyességének eredményeit, fiainak S á ndoruak, Józsefnek és vejének C hern el Viktornak engedte át, mely-