Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-12-10 / 34. szám

558_ Mialatt a lovakat tisztogatták s a tartandó szemle alá készitgették ; házi gazdánk az intézet különböző osztályait mutatta meg s először is az anyakanczákat, mellyeknek ketteje Cyprian és Songstress (mindkettő Mr Scott tulajdona) az epsomi Oaks nyertese volt, külön külön 5000 font tiszta nyereménnyel. Az első ezenkivtil még több más nagy versenyben győzött, csikói közül pedig négy egyenként 500 fontjával kelt el. Azután a kerteletbe (paddock) mentünk az évenczek (yearlings) megtekintésére s bár ezek idomitása még nem kezdetett meg, meglepő volt látni, a szelid jó bánásmód következtében milly nyugodtak és tanulékonyak lettek e fiatal állatok ; egyikük ára 1000 fontra volt szabva ; fogalmam sem volt eddig arról, milly roppant nagyságra fejlődhetnek a jó tápián e növendékek, de miután két éves korukban már futniok kell, a tenyészés e neme elkerülhetlen. Ezután a különböző műhelyeket jártuk be s megnéztük a mészárszéket, a serházat, a sütő kemenczét, a mosóházat, a sódor- és szalonnakamrát, az ökörhizlaló és az igásló-ístállókat, mellyekben akár fajlovak állhatnának ; mindenütt a legnagyobb csin és tisztaság uralkodott a legkisebb részletekig — például az igásló szerszám is olly gonddal volt tisztítva és csiszolva, mintha valamelly ünnepélyre készülne. Az egész hely tökéletes kis gyarmat, melly magát saját ökreivel, birkán val, szalonnájával és apró marhájával élelmezi; melly saját főzetü serét issza, saját ács és kovács műhellyel bir, szóval mindent honn és saj át erejével végez. Jem Perren jelenté, hogy a lovak már készek a szemle alá s ekkor a versenyistállóba mentünk, hol Scott a magyarázó kalauz szerepét folytatá. Kevés kivétellel mindegyik lóhoz bátran közeledhettünk, olly szelídek és nyugodtak voltak ; levették róluk a takarókat s akkor valóban gyönyörű látvány nyilt előttünk Mindenféle alkatú szebbnél szebb ló, valamennyi kitünö állapotban, márvány kemény hússal és selyemsima szőrrel ; azoknak, mellyeknek szereplési napja közelgett, izmaik észrevelietőleg fejlettebbek lévén. A többi közt láttuk a hires Toxoplioliteot, melly most Glasgow lordé. Tizenhat markos, roppant csontozató és erős czombú ló ez; arczkifejezése bátorságot árul el, homloka széles, szemei uagyok és szépek. A lovászfiú a kezelése alatti lóhoz bizonyos ragaszkodással viseltetik, mit többnyire a ló is viszonoz s nyugodt marad keze alatt, mig mások irányában kicsapongana. Mr Scott e vonzalomnak eg y különös példáját beszélte el. Toxophilitenak a Derbyn megveretése után, az e lovat kezelő lovászfiú fenn hangon beszélt az istállóban, hol egyedül volt s Mr Scott esetlegesen hallá következő szavait: „Szó sincs róla, a bizon rosz nap volt az a tennapelőtti, mind reád, mind lovarodra nézve. Nem is képzelem, mint lehetett az, hogy nem nyertél ; tudom Istenem, hogy ha én üllek, mi ketten megtettük volna a tempót. Okvetlen győztünk volna kedveském ! mert az szentül áll, hogy te vagy a legjobb három éves egész Angliában !" A rend és csín mindenütt feltűnő; minden ló mögött ott függ a falon a gondosan kitisztított kantár s pontosan össze vau hajtva a takaró, dörgölő sat. készen a holnap reggeli használatra. Künn az istállók ajtain kis olajfestményekben láthatók az itt idomított győztesek s alattuk aranyzott betűkkel különböző nyereményeik ; minthogy pedig Mr Scott már harmincz s néhány éve idomít, az ajtókat e festmények meglehetősen elfedik.