Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-12-10 / 34. szám

559_ Egy óra lett mire visszatértünk ; két órakor ebédhez ültünk. Minden étek ki tünő jó minőségű s lehető legizletesebben volt elkészítve ; mind itteni termény és tenyésztmény , kivéve a pisztrángot és a tengeri rákot, melly a reggeli vonattal ér. kezett. Öt órakor ismét az istállókba mentünk s visszajövet a házi asszony „Yorkshire the ára" hivatott, melly nem csupán ezen italból állott. Ezután bncsiíztunk — s barátommal a vasúti állomáshoz kocsiztunk ki, eltelve a Whitewall Houseban látott és tapasztalt csodás dolgokkal. M. M. A sivatag lovai. A szyriai sivatag beduinja lovas harczos ; élete, vagyona, hatalma, dicsősége csaknem folyvást lovától függ, — természetes tehát, hogy lovának tenyésztése és nevelése létezésének legfőbb érdeke. A beduinok ama törzseinél, mellyek „az Istentől megáldva s a szultántól távol" — függetlenségüket fel birták tartani, a keleti ló vére is tisztán maradt ; míg a leigázott s a szultán önkényétől függő törzseknél ez érdeknek természetesen csökkennie kellett, mert ezek tudják , hogy a jó lónak nem maradhatnak sokáig birtokában s ez tőlük utóvégre valamelly ürügy alatt el fog koboztatni. Ennélfogva beérik nyomon! gahancsaikkal, mellyek csekély erejükkel a házi szolgálatot valahogy csak elvégzik s a felsőbbek mohóságát vagy irigységét nem keltik fel. Nem ezekről fogunk tehát itt szólani, hanem a „szerencsés" törzsekről, mellyeknek tenyésztési és nevelési modorát a köztük sok éven át időzött Daumas tábornok és Mazoillier consul ellesték s tapasztalataikat leírván, ezekből Pey (Zur Pferdekunde. Wien 1860) a következő czikkeket állttá össze. A tenyésztés. A keleti sokat tart a vér tisztaságára. Azt mondja : a „melly törzsnek vére vegyületlen maradt, annak eredeti nemessége visszaadható, ha bár ennek egy részét rosz táplálás, ellátás és túlcsigázás miatt el is vesztette volna > nem úgy azonban a törzsét, mellynek elfajulása vérvegyület következése." A keleti ló családában két fő faj van : az arab és a b e r a d i ; az első a becsesebb. Arab mén és kancza csikóját egészen nemesnek tartják és hoor-nak nevezik. Az arab méntől és beradi kanczától való h a d j i n ; a beradi méntől és arab kanczától való pedig meghrif s a három közt legcsekélyebb. Már ebből is látható, hogy a keleti a tenyésztésben több becset helyez az apai mint az anyai vérre. Annak, hogy a beduin a kanczát a ménnél még is többre becsüli, oka nem abban rejlik, mintha ö a kanczának tulajdonítana több befolyást az ivadékra : hanem abban, hogy az ellő kancza néki jövedelemforrás, mig a mén nem az, mert a beduin a hágásért ritkán vagy csak igen csekély díjt tizet. Ezenkivül a kancza a harczi szolgálatban türelmesebb, szivósabb, kitartóbb, kevesebb felügyeletre szorúl s nyerítésével nem árulja el a készülő támadást. Ezen okok fejtik meg a keleti kanczának magasabb árát. A beduin véleményét a kanczának az ivadékra gyakorolt befolyásáról, következő mondatai fejezik ki : „A kancza lakat alatt lévő szekrény ; a mit megőrzésül bele tész, úgy veszed is ki belőle"; és „válogass a ménben, mert az ivadék mindig inkább az apához mint az anyához lesz hasonló; gondold meg, hogy a kancza ollyan mint a zsák, mellyből aranyat