Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-01-10 / 1. szám

23

1 vagy ha ki a mellözhetlen butykosból igen bosszút talált szini s az ingen belől furcsa érzékennyé lágyult kebele, vagy végre ellenállhatlan pilienés után vágyakodik, miután mindjárt a vadászat elején olly szerencséje akadt, hogy csakhamar két nyúlat s még néhány foglyot lőtt, most pedig nem lévén semmi szolga vagy kerülő jelen, kinek az „édes terhet" átadhassa, kénytelen azt hegyen völgyön órahosszat sajátmaga czipelni, hacsak a vadászat látható eredményét, saját jó hirét, sőt még a házi békét is kockáztatni nem akarja, mennyiben szeretett kedves neje otthon okvetlenül sültre várakozik. Mindezekből, miknek olvasását eddig a nyájas vadászközönség bár ne unta légyen meg, csak az a tanulság, hogy van gazdag s kiapadhatlan tárgyhalmaz, merre szemeinket fordítjuk; csak ti ne vonjátok meg részvéteteket a hazai sport ügyétől s e lapok szellemi és anyagi pártfogásától, kiket sem csonttá száradt bagaria, sem fenékig kiüritett bütykös, tört lábszár és lejárt váltó, ellőtt félkéz és végrehajtás, rosz és minden alkalommal „sikerteljes" hazatérést követelő feleség, vagy mind e baj együttvéve nem bánt. (Folytatjuk.) A lovaglásról, E szó „lovas", ahhoz képest a minő alkalommal használják, nagyon sokféle értelmű. Ha csak egy gyalogló, egy kocsizó s egy nyargaló közötti különböztetésül mondjuk : im itt jő egy lovas ; ez csak annyit jelent, hogy azon egyén lovon ül ; de ha példáúl B. István grófot látva mondjuk : im itt jő egy lovas ; e kifejezés olly merőben különböző értelmet vesz fel, hogy ez a szakértő előtt több jelentőséggel bir, mint a mennyit hosszas körülírással is kifejezni lehetne. Vannak lovasok, kik szenvedélyes kedvtelésből — és ismét mások, kik hiúságból lovagolnak. Ez utóbbiak népes utczákon, nyilvános helyeken, szóval ott sze, retnek lovagolni, hol Ők és lovaik láttatnak ; valódi büntetésül tekintenék azonban ha — a legjobb vadászlovon bár, valamelly alföldi puszta árkán bokrán keresztül, szép szemektől nem bámultatva, kellene menniök. Ezek száma nálunk aránylag csekély ; lovasaink nagyobb része úgy szólván lóháton nőtt fel, kedvtelésből — azért lovagol, mert ez jóformán életszüksége; mert a lovat, a mozgás e nemét szereti s az agarak vagy kopók utáni nyargalással járó hevélyekben kedvét leli. E szó lovas határozott is, viszonylagos is. Határozott : mert olly férfiút jelent, ki a lovaglásnak avatottja, ismeri a ló tehetségeit és szokásait s ki tudományos elvekkel és tudományos gyakorlattal képes e tehetségeket lehető jól felhasználni ;