Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-02-28 / 6. szám

100 ki. — Jövendőre tehát, ha más §. nem lesz, legyen kimondva az, hogy társulati dijért csak részvényes agara futhat. A szolnokmegyei lovaregylet első évben három agarászatot rendelt ; második évben már csak kettőt, mellyre tiz-tiz aranyat tűzött ki ; azonban esetlegesen az idén is bárom volt, összesen harmincz agár futott s az ezekért fizetendő gyeppénz 60 pfrtra megy, melly a társulat pénztárába foly vissza és igy 40 pfrt. ama nagy összeg, mellyet a társulat az agarászatkedvelöknek adni kegyeskedik. Van pedig legalább 125 részvéoyes, kik évenként 15 pfrtjával 1875 pfrtot fizetnek és igy még 1835 pfrt. marad lóversenyre, marha-, ló- és cochinchiuai tyúkok díjazására. Miért tehát olly szűken mérni az aranyat épen a legférfiasabb mulatságra, melly maga magát lia egészben nem is, de felénél nagyobb részben kifizeti? Egyedüli oka az, liogy nincs szenvedélyes agarász. Én teliát, kinek ez talán betegsége is, kettőt javaslok. Vagy legyen minden hónapban egy agarászat ; vagy egészen szűnjék meg s fordítsa a társaság azon 20 aranyat is, a mire czélszerübbnek látja ; mert hol valamelly vállalat csak kínlódik, annak jövője nincs s inkább legyen egy-kettő virágzásban, mint sokba kapni és egyet sem karolhatni fel, úgy mint akarnók. Hiszen a valódi agarász nem a dijért futtat, sem nem azért fárad messziről, hogy azon tiz aranyat haza vigye, mert kevés az kinek ennél több kiadása ne volna; liánéin az összejövetel, az eszmék kölcsönös súrlódása, a kedélyes esték, mellyekre kellene számolni; és ba annyi sok részvényes, kiknek nagy része közel lakik, minden csekély akadályt felbasznál és elmarad, múljon el rólunk e pohár. Ennyi az egész, mit mondani akartam. Szerkesztő urnák azon észrevételére pedig, bogy a „swung" helyett „lendület" szót használt,, azon megjegyzésem van, hogy ha már mindenki czikke tele van illy szavakkal mint sport, ballali, miket már magam is használtam, bár nem örömest — hagyjuk meg a „swungot" továbbra is, mert a lendület minden egyebet fejezhet ki, csak swungot nem ; a lendület alatt mindig lassan előlialadását értjük a dolgoknak ; р. o. lendületet kapott egy vállalat az által, hogy N. N. tizezer pengőt ajánlott ; lendületet egy másik, mert a felsőbb jóváhagyást kinyerte sat. Itt igen is jó, de ott pillanat müve az egész, a lendületet el nem fogadhatom részemről. „Ráhajitja magát ; zndúlva vág," ezek inkább megközelítik a swungot, de még sem birnak oly erővel, és hosszúak is. A sport is csak annyit tesz, hogy vadászat, a hallali pedig halált vagy fogást jelent, még is milly hamar felkarolta a közönség. Nem kell tehát olly nagyon félni az idegen szavaktól*), addig mig azokat tökéletesen nem magyarositbatják ugy, hogy egész erejük megmaradjon. A vadász-szótár, elismerem, nem mindig felel meg az irodalom kívánságainak, de ne is erőltessük, ugy szép az, legalább nekem ugy tetszik, ha sok sajátságos van benne. Részemről megvallom, *) Több izben kijelentők, hogy a purismusnak nem vagyunk feltetlen pártolói, kiváltke'p két esetben nem, t. i. azon szavaknál, mellyek minden polgárisult nemzetnél indigenátust nyertek — és azon szavaknál, mellyeknek összefoglaló horderejét a magyar kifejezés vissza nem adhatja. Az elsőbbek közé tartozik például a róka tally h ó ja, a nyúl vagy szarvas hallalija s a t. — az utóbbiak egyike a sport, mellynek értelme a vadászat, halászat, madarászat, lóverseny, hajókázás, gyaloglás, birkózás eszméin kivül — averse n nyel járó foglalkozásnak annyi tömérdek nemét foglalja magában, hogy a világ egyetlen nyelvének sincs szava, melly az angol sport értelmét csak meg is közelítené. Ellenben óhajtásunk volna a magyarul hiven visszaadható idegen szavakat műnyelvünkből kiküszöbölni, kivált az ollyanokat, mellyek a magyar nyelv természetével s kiejtéssel merőben ellenkezőek lévén, ezzel alig assimilálliatók. Illyenek többnyire a német szavak. Van ugyan ezek közt néhány meghonosúlt, minő például az istálló, az istráng — s ugyanazon joggal lehetne talán isvungot is mondani; ha azonban jobb tőgyökeres magyar szót kapnánk a „schwung"-ra, ezzel is nyernénk. A „lendiilet"-re nézve tökéletesen megadom magam R. A. ur indokolt ellenvéleményének s csupán azt jegyzem meg, hogy én a „lendület" szót nem használtam, csupán a „scliv'ung" mellett zárjel közt kérdve említém, valamint most is csak kérdem, nem volna-e mondható, hogy az agár fellódúlta nyúlra, vagy egy lódulattal érte ? Szerk.