Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-02-20 / 5. szám
72 Wesselényi születve volt lovasnak és vadásznak. Mellyekben apja által 5 éves korában már gyakoroltatott : lietedik évében izmos farkast, nyolczadikban szarvast és vadkant lőtt. S ha csak egészsége engedte, soha sem volt ollyan napja, mellyben több lövést ne tett volna, hogy a szakadatlan gyakorlat által jó lövéséből ki ne jöhessen. Hanem a lövésben magát kiki csak egy bizonyos fokig tökéletesítheti, az egyik korábban másik későbben éri el lövése culminátióját, de azon tul akármi nagy erömegfeszitéssel sem viheti. Gr. Kornis Gáspár kitűnő pisztolyász az 50-ik, én magam a 32-ik, Wesselényi 12-ik évében értük el lövésünk maximumát, a min túl soha sem vihettük. Ez állitásom az első pillanatban szembeszökőnek tetszhetik, mert a gondviselés bölcs eljárása, vagy is az ember fokonkénti tökéletesülése elleni szint látszik magán hordani. De nem az : tudományt, művészetet, testi gyakorlatokat vas szorgalom mellett lehet a tökély mind nagyobb és magosabb fokára hágtatni ; a lövést is igen egy bizonyos fokig, de azon túl nem. Okát nem birom kimagyarázni, de utalok a tapasztalás iskolájára, a melly bizonyosan a legjobb próba. Wesselényi nagyon sokat és kitűnve vadászott : többet mint kortársai. Az erdélyi nagyon sok vadászaton kivűl őszönként kijárt az osztrák, cseh, morva s magyarhoni nagyszerű vadászatokra. Fellengö lelkülete a csekélyebb tárgyat kevés figyelemre méltatta. Vadásznaplójába is csak a nagy és nemes vadat jegyezte fel, az aprót fitymálta : de később megbánta mulasztását, mert bámúlatos mennyiséget mutatott volna fel. Egyebek közt gr. Kollonicznak pozsonymegyei körvadászatán egy napon 105 darab nyulat lőtt. Többet, mint erdélyi vadásztársainak egy része egész életökben. Az általa lőtt nemes és nagy vadak száma is tetemes : 46 farkas, 220 szarvas, 262 vaddisznó és 45 dámvad halála áll naplójában följegyezve, mellyeket különböző időben és helyen ejtett el. Szarvast, vaddisznót és dámvadat részint a szabadban, részint a maga és mások vadas kertjében. Ez is akkora mennyiség, hogy a farkast kivéve, ennyit az erdélyi egykorú vadászok mindössze sem tudnak felmutatni. A ki e nagy számon kételkednék, meg kell jegyeznem, hogy Wesselényi annyira igazmondó volt, hogy soha, bár tréfából sem ejtett ki olly at, mi igaz ne lett volna.