Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-02-10 / 4. szám
60 Azonban itt az idő, közeleg a tavasz s közeleg a csikózás ideje, most kell keresztelgetni az uj ivadékot s ha eme második lövésünk nem jól czélzott, ügyetlenül irányzott, a puska roszúl kezelt, a töltés hiányos, — mind megengedjük. De hogy „a tempo" jő, azt állítani merjük s ha ezt tagadja az ellentábor, akkor kész vagyok teljesen vértezve csatára kelni egy magam száz ellen. A második lövés nraim a tempo jő ! — sa levegő, melly midőn a zord tél lepleit az örök ifjú tavasz oszlatni kezdi, olly tiszta, hogy most már kevés időre lesz szüksége a lövésznek, hogy meglássa lövésének eredményét, talált-e fegyvere s remélhet-e eredményt ! Az előítéletek kodét oszlatni ? — Nem ! ez nem feladatunk, ez nem lehet feladata ez idő szerint a magyarnak, a midőn a legnemesebb vérű magyar olvasó számára ir ! Csak emlékeztetni kivánunk, csak fecsegni annak kiviteléről, mit elvben e lapok olvasóinak legtöbbje szive vérében hord. Hogy mi szép, mi nagyszerű lenne egy nagy sereg nevet olvasni a törzskönyvekben, mind magyar születésű mind itt nevelt lovakról, mellyeknek nagy mennyisége közül a legkiválóbbak magunk saját nevelése s magunk saját anyanyelvén nevezett ivadék ! Egy törzskönyvet képzelek látni, mellyben az első lapok teljesen angol nevekkel vannak rakva, — a következők már tarkázva magyar nevekkel s immár élvétve itt-ott egy-egy behozott uj telivér neve ötlik szemünkbe, — sa legújabb évben már csak is behozott apa- vagy kanezaló neve látható azon nemzet nyelve szerint, honnan került, a többi nevek mind azon nemzet nyelve szerintiek, hol azon lovak ivadékai nemzettek, születtek, növeltettek. Első tekintetre felötlött s szembeszökőn látszott kirívónak, hogy Cornflower első fia „Búzavirág", hogy Vandal első szülöttje „Óriás", hogy The Cure unokája s Blemish édes fia „Roham", hogy Galvanism fiát „Lengö"-nek hívják ! Első felkiáltásom volt : ó ti vandalok, ti kannibálok, még megélem, hogy Csinos, Betyár, Gombocs, Hülye, Bagoly, Szattyán, Kesely, Csárdás, Ösztövér, Pipacs, Macska, Toló, Bandi, Kedves, Rokka, Pergő, Szilaj, Délczeg, Levente, Jávor, Kulacs, Kaján, Zápor, Menykő, Vihar, Tündér, Hullám, Viador, Viadal, Rengő, Árva, Lobor, Iram, Kóbor, Tenger, Rémès, Vadócz, Szilaj, Düköncz, Dörgő, Csoda, Hadnagy, Tátos, s a jó ég tudja miféle betyáros vadmagyar neveket látok félvér paripáitoknak adva ! — Csak az kellenék még, más semmi, hogy aztán még egy szófaragó otromba tudós a „Sport" helyett találjon ki valami esetlen elnevezést s a vadász és lovas ember azon veszi észre magát, hogy egymást sem érti meg. Hogy a jelentős neveket magyarra át lehet a legszebb sükerrel fordítani, azt ma már mondani is felesleges, azért el is kívánjuk ejteni ez ügyet s ez oldalra több lövést nem is teszünk, nem akarjuk a puskaport fogyasztani, de nem is kell azt pazarolni olly háborús szagú időkben s elvégre nem is sok ellenséget látok. Nagyobb baj van azzal a semmit nem jelentő puszta „hangokkal", mellyek csak azért tartják fel magukat, mert egyes szótagjaik „nyú" helyett „new", mert „tu" helyett „too"-val iratnak, a mi elvégre ugy is egyre megy ki; itt hát nem is