Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-02-10 / 4. szám

61 löviink egy féltöltést sem ki s csak azt kérjük, hogy Trik-trak, Trou-trou s több efféle helyett is lehet ha épen parancsolják magyar „semmit" helyezni. Már most hátravannak azon lónevek, mellyek városok, országok, főurak neveivel s egyéb nagy nevekkel láttatnak el. Kérdem, nekünk ne volna hangzatos „város, megye, falu" nevünk? — hát van-e más nemzetnek a világon annyi? — S ha „notable" név kell, mint mondani szokták, méltóztassanak históriába pillantani, csakhamar látni fogják, hogy a leghatalmasabb neveket találandjuk s még a felett olly választékban, miszerint pár évtized alatt aligha fogjuk ugy kimeríthetni csak azon nagy nevek lajstromát is, mellyeket legkevesebb tartózkodás nélkül használhassunk ; mert azok, kik valaha fényt és dicsőséget árasztottak e névre, már porrá lettek, kihaltak ! S ha emberek e neveket fel nem vehetik — de ne is vegyék —• emlékezzünk meg róluk kedvencz állataink elnevezésénél, ne azért bogy otromba tréfáúl szolgáljon, de hogy alkalmunk legyen ama jelesek neveit hangoztatva hallaniA nélkül, hogy javaslattal merjünk e tárgyban előállani, nem mulaszthatjuk el kérdésképen felidézni, nem felséges lónevek volnának-e ezek telivérek számára : Szabolcs, Bulcsú, Heves, Zemplén, Lehel, Berény, Csanád, Csongrád, Hunyad, Corvin, Drugeth, Bebek, Zrinyi, Solt, Ung, Tihamér, Attila, Verbőczy, Bakács és ezer más ? — Azonban az izlés dolgában okvetlen első rendben álló tisztelt illetőknek koránsem kívánnánk megelőzéssel utjokba állani, csak a szokásos „példának okáért" jegyzettük ide e pár nevet. Történt már első lövésünkre egy kis ripost, egy vaklövés, mellynek fojtása volt csak erős, mert az a csökönyösség itatós papírjából volt göngyölve. A golyó is átrepült a sutból, de nem tudni, váljon katona, polgári, ur vagy vadász volt-e a lövész, mert mindezek lőnek s mindezek hibázhatnak ; s hogy e lövés hibázott, eme második csatározásunk mutatja, mert im újra puskázunk ! E vaklövés az volt, hogy a behozott telivérek számára az elődök pedigreejéböl kell neveket választani az új ivadéknak , hogy magáról a névről reá ismerjenek a nemes ivadék származékára. Mire egész egyszerűséggel csak azt válaszolhatjuk, hogy ha Prince Djalma unokája, a múlt évi győzelmes Harlequin édes fia évek múlva a pesti gyepen „Vihar" név alatt fog hejegyezve futni s győzni, senki sem fog azon csodálkozni, hogy miként eshetett illy csoda a világban, hogy egy telivér származású nemes indigena győz, mert acclimatizálva magát új honában, mellynek szénáját zabját eszi ő is, ette apja, úgy lehet nagyapja, dédje, üke, dédőse ! Kitörik a nyelve annak az angol idomárnak s hogy mondja majd szegény a helyett hogy „Oh my dear little Harry" ezt „Oh my dear kis Miska, Jancsi, Ferkó?" Hát annak az egy-két idomárnak, vagy annak az egész jó magyar közönségnek drágább-e a nyelve? — és végre is tessék elhinni, hogy Benson, Joy, Low sat. is természetesnek fogja maholnap találni egy pohár jó visontai mellett, hogy bizony csak még is az uráért s nem a cselédjéért dukál a lovat igy vagy amúgy elnevezni! Azt, hogy hát ha külföldre me gyen tőlünk ki valamikor telivér ló, azt csak gondolta, de kimondani nem merte ellenfelem, hogy akkor majd hogy lesz a dolog sora ? Nem kívánom kétségbe vonni ezen eset lehetőségét, sőt feltesszük azt szívesen