Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-12-30 / 36. szám

587_ 'másokkal tudatni mindig olly jól esik ; miért ne tudatnék tehát mi is a világgal külsőnk, azaz ruházatunk által is, hogy magyarok vagyunk. Azon vadakat, mellyeknek bőrét öltönyül s különféle házi kelmekint használjuk , három rendre lehet osztani. Az első rendbe tegyük azokat, mellyeknek szőre durva és vastag szálú, rút és piszkos szinti s így esak a művészeknek és kézműveseknek szolgál eszközül, vagy más használatra csak átmunkáltatás után lesz alkalmassá; illyenek: a házi és a mezei nyúl s a hód, mellyeknek szőréből nemez kalapok készülnek ; továbbá a borz és a falók, mellyeknek bundái keféket és a festészek számára ecseteket adnak. A másodikban állanak legnagyobbjai és legvadabbjai azon állatoknak, melylyek bőrükért keresettek; az oroszlány, a tigris, párducz, jaguár, conguar stb. a hö égalj s a puszták lakói Afrikában, Ázsiában és Amerikában. De minthogy a gondviselés ezen, a meleg tájakat lakó állatokat nem akarta hosszú tömör és sürü szőrrel gyötörni, bőrük csak szőnyegek-, ágy- és pamlagtakarók gyanánt, valamint nyeregbundákúl is használtatik. A medve bőre ugyanezen czélokra szolgál, de ez állat, az imént felszámláltaktól lényegileg és sokban különbözik ; szelídebb sokkal ezeknél, élelme majdnem kizárólag növényekből áll s ritkán támadja meg az embert vagy más állatokat, ha az éhség nem kényszeríti és nincs ingerelve. A medvének sürü és meleg bundája azt mutatja, hogy ez állatnak a természet az északi vidékek hideg tartományait rendelte lakásul ; ő ugyan egyebütt is tenyészik, de mindig csak a nagyobb hegyek között, minők az Alpok, Pyrenék, Kárpátok; tudjuk, hogy az illy hegységek csúcsain ép olly közel vagyunk az örök hó vonalához, vagy el is érjük azt, mint a sarkkörök vidékein. A medvebőr tekintélyes kereskedelmi czikké lett leginkább a múlt században , midőn abból a diszkatonák fővegeit kezdék készíteni; a legszebbeket, Kamtsatka s Észak-Amerika szállítja hozzánk. Francziaországban, hol a testőr-gránátosok óriási süvegeket viseltek (a mostaniak kissé szerényebbek) ezelőtt mintegy 30—40 évvel esztendönkint körülbelül 3—4000 illy medvebőr kelt el csupán az állam számára. Ezen állatok bőrei mindig igen nagy árúak, mert vadászatuk sok veszéllyel jár s azonkívül már annyira meggyérültek, kivált Európában a medvék, hogy például Franczia, Angol- és Némethonban, hol hajdan szintén bőven tenyésztek, most már úgyszólváu csak hirükből ismerik őket. A harmadik rendbe valók a finom és lágy szörü állatok. Ez osztály a legérdekesebb s nem csupán azon szempontból, hogy bőrük öltözékeinken diszelg, hanem maguk ez állatoknak szervezete, tulajdonságaik és szokásaik miatt is, miknek tanulmányozása mód nélkül érdekes és mulattató. Némellyek, mint például a nyuszt vérrel és hússal élnek, mig mások mint a chinvhilla csupán gyökerek, növények és ezeknek terményeiben találják táplálékukat. A szőr finomsága kizárólag a vidéknek, mellybenez állat lakik, physikai mérsékletétől s az évszaktól, mellyben az kezünkhöz jut, függ; bár az is áll, hogy minél tovább haladunk az északi sark felé, ez állatok szőre annál lágyabb és annál sürübb s azért a hozzánk közelebb fekvő tájakon az évnek legszigorúbb, leghidegebb szaka legalkalmasabb ez állatok üldözésére.