Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-12-30 / 36. szám

586_ dász, szarvait hátához kötözi, hogy a fej ne lógjon s a lógás lépteit ne gátolja; aztán átveti nyakán az állatot úgy, hogy az összefűzött négy láb homlokához feszüljön ; vállán a fegyver, kezében a hegyi bot : így halad ő kétszáz font (livres) súllyal a hátán azon ösvényeken, mellyekre a tapasztalt havasi lakón kivül más lépni sem mer. A vadkecske húsa majdnem egészen birkaizü, csak liogy keményebb, de egyszersmind zamatosabb is és némileg vadszerü. Vadászatában sok ember veszett el, sok család ment tönkre az időveszteség s a családfő halála következtében. A vadkecske — bár ezt némellyek tagadják — a szelíd kecskével szeret párosodni s ekkor sokkal termékenyebb. Két a havasok közt eltévedt kecske tavasszal nehézkesen tért vissza gazdájához a cognei völgybe s két korcsot ellett, mellyeket egy turini lakos vett meg. Bernben ismét egy fogoly vadkecske szelíd baktól ellett gidókat, mellyeket a canton magaslatain bocsátottak el, hol szaporodtak is. E félvér állatok nagyon, erősek, gyorsak, gyönyörű szarvaik vannak, de vadak és szelidítlietlenek. A berni muzeumban ezekből is van egy példány : hosszú kecskeszakála van s izmosabb mint apja vagy anyja. De, bár már régóta van kitömve, bűze kiálihatlan. Salzburgban a blimbaclii tilalmazott híres vadasteren , mellyet 1843 óta ausztriai úrvadászok társulata tart haszonbérben s mellynek vadállománya 1852-ben körülbelől 500 zergére volt tehető — nem rég kilencz vad és tizennyolcz szelid meglehetősen egyenlő szinti kecskét bocsátottak el és remélik, hogy az eredmény csinos vadállományt fog nyújtani. t Európa, Ázsia, Afrika és Amerika egyéb begyei közt a vadkecskének különböző válfajai fordúlnak elő. A Cordillerákban soha sem találtak egyet is. Legnevezetesebb válfaj a pyrénei; mellynek nem csak szőrszine de szarvai is merőben különbözők a többiétől. Azonban kevéssé ismeretes, mert az északi oldalon a franczia vadászok kiirtották s a déli részen is gyéren fordúlnak elő. Egy más válfaj a Sierra Nevádáu és a Sierra Rondán tenyészik, mellyet Shimper Capra hispanicának nevez. (Journal des Chasseurs.) A vadak és bőreik. Megjött a tél s előszedtük bundáinkat, mellyek ha nálunk nem is olly első szükséget képeznek mint az északvidéki lakóknál, mégis mióta a magyar felébredt hosszú álmából s eszébe jutott, hogy magyarúl nem csak ennie és innia, hanem talán öltözködnie is jó volna, most már nem csupán mint bundák lesznek láthatók , hanem mint menték és budák mintegy a sírból feltámadott régi magyarral ismét napszinre jővén, nagyobb szerepet játszandanak és több figyelmet is érdemlendenek. t Ámde miből áll e szép, e lovagias budák meleg bélése, miből áll e sujtásos menték fényes selyemsima prémzete? vadak bőréből, s mi juttat bennünket ez állatokhoz ? a vadászat. Az első főúrtól az utolsó pórig mind büszkék vagyunk mi arra, hogy magyaroknak születtünk ; a mi fölött pedig az ember büszke és méltó örömet érez, azt