Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-12-20 / 35. szám

580_ geum Spartum) ; mind a kettő tápláló növény , mellyet a ló szecskába vágva eszik. Naponkint egyszer — még pedig dél után egy és két óra közt itat, mert ősszel a reggeli és esteli órákban a vizet már hidegnek véli. Telente a sok esőzés után a legelő ismét kövérré vált s a ló rendesen az egész napot ott tölti. Árpán s a nevezett takarmányon kivül a ló gyakran törökszilvát (datolyát) is kap, vagy féléretten s ekkor magvastól megeszi; vagy éretten s ekkor a magot megzúzzák és a gyümölccsel összevegyitik számára; adják szárítva is s a ló a magot ügyesen kiveti szájából. Zúzott datolyát italba is vegyítenek. Még egyet meg kell említenünk s ezt mint erőt és szívósságot adó szert az árpával egyre becsülik : a tevetejet Már a csikót is szoktatják hozzá s ez gyakran az anyatejet pótolja nála, míg a nagy lónak víz helyett italúl szolgál. Az arab nagyra becsüli jó tulajdonságait s meg van győződve róla, hogy ez lovát legnagyobb erőfeszítés után is felfrisiti és kitartóvá teszi. Mit mi ápolásnak nevezünk, a vakarást, tisztogatást s az istállók egyéb csinosgatásait : ezekre az arab kevés gondot fordit. A mi tisztogatásunkat ő nem ismeri ; a ló bőrét szalmacsutakkal erősen ledörzsöli, szőrét gyapot rongyokkal lesimítja s ebből áll az egész tisztítás. Ellenben minduntalan mossa lovát s az időviszontagságok ellen gondosan védi, gyapotszövetü takarókkal fedi, mellyek telente éjjel nappal, meleg időben pedig csak éjjel maradnak rajta. Közmondása : „a nyári hideg roszabb a kardcsapásnál." Az arab bizonyos jelekről előre meghatározhatni véli a növendék csikó arányait és tulajdonságait ; р. o. először a csikó fejének átmérőjét veszik aként, hogy a csikó Dyakán átvetett kötél két végét az orra alatt fogják össze ; aztán a láb és mar közti tért mérik meg s azt tartják, hogy a csikó még annyit fog nőni, a mennyivel az első mérték hosszabb a másodiknál. Vagy pedig az előtérd és a mar közötti távolságot — s aztán ismét a térdcsuklótól a pataszélig való közt mérik meg ; lia már most az utóbbi mérték épen fele az előbbinek, akkor a csikó nem nő többet ; máskülönben még nő , miután a megnőtt lónál e két mérték hossza épen mint 2: 1 áll egymáshoz. A ló becsének megitélbetésére az arab megaraszolja azt farkatövétől a mar közepéig s innen ismét nyakán át fülei közt orralljáig; a szerint, a mint az első mérték az utóbbival egyenlő, vagy ennél hosszabb vagy rövidebb : a lót jónak, igen jónak, vagy középszerűnek itéli. A szőr színéről. — Az arab, ki többnyire képletesen s a prophéta vagy hires főnökök eletéből vett történetekkel szokott beszélni, a ló szőrével egybefüggő tulajdonságokról is gyakran mond mesét. Igy példáúl „a Hedjra 900-ik évében Ben Dyab híres főnököt Saad el Zanaty üldözte. Futás közben fiához fordúlt skérdétőle, milly szőrüek az ellen legelső lovai ? — Szürkék ; felelte a fiú. — Jó, tehát nyargaljunk a nap ellenében s a szürkék vajként fognak elolvadni. — Idö múlva ismét kérdé fiától, millyenek a legelső lovak? — Feketék; lön a válasz. — Jó, úgy igyekezzünk köves talajra jutni s nem keilend félnünk tőlük, mert hasonlók ők a Sudan négernőihez, kik kavicson mezitláb járni nem tudnak. — És harmadszor ismét kérdé Ben-Dyab, milly lovak jönnek utánuk legelöl? — Pejek és sárgák. — Úgy csak