Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-12-20 / 35. szám

581_ előre fiúk ! Sarkantyút a lovaknak ! Mert ezek utói érnének, ha mi lovainkat egész nyáron át árpával nem tartottuk volna !" A sárgáról ezt is mondják : „ha azt hallod, hogy valaki lovat látott repülni a légben, kérdezd milly szőrű volt; ha azt felelik, hogy sárga — hidd el." A pejröl : „ba azt hallod, hogy egy ló mélységbe ugrott s nem történt baja, és ha azt teszik hozzá hogy pej volt : hidd el." Más közmondások : „legjobb ló a sárga ; leggyorsabb a pej ; legkitartóbb a fekete; legáldottabb a fejér homlokú." Megvetett szinek : a tarka ; az arab ezt a tehén testvérének nevezi ; a sárgazsufa, melly szerinte zsidósárga; és a pirosderes, mellynek vértócsa nevet adott. A lovak jeleiről, csillagairól, bókáiról s a keselábakról az arabnak tömérdek mondatkája és előítélete van. Igy, jó jelnek tartja, ha a jobb elő- és a bal hátsó láb kese; az illy ló gazdájának szerencsésnek kell lennie, mert fejér oldalon ül fel és száll le. (Az arab t. i, a jobb oldalon ül a lóra és balról száll le.) Ellenben : „soha se vegyél rendes hókájú s négy keselábú lovat, mert ez magával hordja halotti leplét." A négy keselábú valóban nem is szép s már a középszázadokban énekelték : Cheval des trois, Cheval des rois ; Cheval des tous, Cheval des fous. A versenyek. — A verseny napján roppant néptömeg szokott összegyűlni; a főnökök és tekintélyes férfiak megjelennek ; a lovakat minőségi szakaszokra osztják s ezek a faj és képesség mérve szerint futnak. A képességet az határozza meg, volt-e a ló idomitásban vagy nem. Az idomítás abból áll, hogy a táplaadagot fokonkint mindaddig növelik , mig a ló láthatólag vastagszik ; akkor ismét a következő negyven napon csökkentik az adagot a lehető legkisebb mennyiségig, a lovat naponkint kemény mozgásba fogják s a pihenés alatt eleinte bét takaróval fedik le, mellyek közül minden hat nap múlva eggyel kevesebbet tesznek reá. A propbéta parancsa szerint csak idomított lovak futhatnak együtt ; s a tértávolság idomított lovaknál hét mértföld, nem idomítottaknál csak egy. Induláskor hosszú kötelet vonnak el a futandó lovak sziigye előtt, hogy egyik se nyerjen térelőnyt. A futás tíz-tíz lóból álló csapatonkint történik s minden lónak, a szerint a mint beérkezett, saját neve van. A győztes : elvevő ; a második : far utáni, mert a győztes fara után jött; a harmadik : vigasztaló, mert közte és a győztes közt csak egy ló volt; a negyedik : következő; az ötödik : a kis ujj ; a hatodik: nyughatatlan, mert nyugtalansága és félelme miatt nem baladhatott ; a hetedik : szerencse részese mert ez az utólsó, melly a kitűzött díjban még részesül; a nyolczadik : remélő, mert a díjat még remélheté; a kilenczedik: pofonütött, mert megverve és lealázva van ; a tizedik : a hallgatag, mert ura hallgat szégyenében. A muzulmán törvény kétféle díjversenyt enged meg: 1. A versenyben részt nem vevő főnök díjat tüz ki, mellyet a győztesek nyernek. 2. A versenyben résztvevő adja e díjat; de ez csak úgy van megengedve, hogy — ba a díjadó lenne a nyertes, a díj a többi közt osztassék el. Résztvevők tételeiből alakított dijat, valamint minden fogadáshoz hasonlót a muzulmán törvény szigorúan tilt.