Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-12-20 / 35. szám

576_ ban van és a borzasztó tanitó legcsekélyebb mozdulatára a lovagló ostorral, fölágaskodik és félelmében előre hátra ugrál. A tapasztalatlan vevő a beteges állapotot a tüz jelének tartja,*és szerencsésnek mondhatja magát, ha lova a vásár után néhány nappal nyomorultul meg nem döglik. A kehes lovat is megtudják rövid időre a kehtől szabadítani. Negyvennyolcz óráig koplalni hagyják és közvetlenül a vásár kezdete előtt egy csomó kissé megnedvesitett luczerna szénát adnak neki. E módszer rendesen sikeres. A keh egészen megszűnik. Lehet a lovat futni hagyni, tüdejét kihallgatni, megvizsgálni : semmi se fog betegségre mutatni benne. Azonban a vevő olly lovat kapott, mellyet két nap múlva épen nem használhat, mert kehesebb mint azelőtt volt. Néha ugyanezen czélból valamelly italt is használnak, melly rendkivül erős hatású gyógyszerekből van készítve s olly erős, hogy ha az adag kissé nagy volt, a ló megdögölhet tőle. Épen azért történik vásárokon olly gyakran, hogy a lovak egyszerre dögölten összerogynak. A kisebesült térdű lónak persze nincs értéke, alig maradt meg előbbi becsének negyedrésze, mivel gyenge és hibás tagokat kell nála föltételeznünk. A kereskedők annyira vitték, hogy e hibát is el tudják rejteni. Valódi remeklés a csalás mesterségében. Egy öreg lókedvelö és tulajdonos beszélte nekünk, hogy egyszer olly lovat vitt vásárra, és adott el, melly a mult vasárnap elesett és mindkét térdét fölütötte, midőn Párisból elvitték, mindkét térdéről le volt kopva a szőr. Három nap múlva találkozik azon emberrel, ki a lovat megvette, és tudakozódik utána. „Már meggyógyult", mondá amaz „s ön aligha fogja megismerni." „Hogyan ? viszonzá ismerősünk csodálkozva, meggyógyult ? de hogyan lehet három nap alatt szőrt növeszteni egészen kopasz térden ?" ,,Én egy titokkal birok, monda a lókereskedő, jöjjön velem s nézze meg a lovat ; tegye fel szemüvegét és vizsgálja meg a lehető legfigyelmesebben ; de térdéhez semmi áron sem szabad nyúlnia." Lóismerőnk elment, megnézte a lovat és annyira rendes állapotban találta térdét, mintha soha egy szál szőrének sem lett volna baja. A tulajdonos egy óra múlva ismét eladta a lovat, legjobb barátai egyikének, ki Páris leghíresebb és legügyesebb lókereskedői és lóismerői közé tartozott — 1400 frankért. A vakaró legelső érintésére kisült a csalás. A ló testéből néhány csomó szőrt tépettki a lókupecz és valamelly mézgás anyag segélyével olly ügyességgel és gonddal ragasztá azt a felütött térdre, melly messze meghaladta a fodrászok művészetét, ugy hogy még a legügyesebb lóismerő sem vehette észre a csalást puszta nézés után. Nem szólunk azon köznapi fogásról, melly abban áll, hogy a lovakat párosan megfestik egy fogat elé, e módot már csak ritkán használják ; sem a leráspolt fogakról, melly fogást mindennap használnak, hogy a lovakat valódi koruknál néhány tavasszal fiatalabbakká tegyék. De lehetlen, hogy ne közöljük itt egy vakmerő és szemtelen csalás példáját, melly arra tanit, hogy lóvásárlásnál mindig ovatosaknak kell lennünk s a legtapasztaltabb lóismerő se érezheti magát mindig teljesen biztosnak. Egyszer egy jó lóismerő szép hibátlan lovat vett a vásáron 500 frankért. Büszke volt vásárlására és megmutatta a lovat egyik barátjának, kilókereskedő