Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-12-20 / 35. szám

568_ közttlök a síkos lejtökön, keskeny hegygerinczeken és meredélyek közt, hova őket vihar és hógörgeteg sodorja. Némelly természettudós úgy is vélekedik, hogy ezen állatok természetes hazája tulajdonkép a középhavasi vidék volna ; de a kopasz meddő magaslatok közé űzetve, ott elmecsevésznek. A vadkecske szép és nemes állat ; hossza négy és fél láb, magassága kettő és fél; alkata tehát erősebb mint a zergéé. Kettős sisaktollszerii szarvai tekintélyes külsőt adnak neki. A bak szarvai másfél láb hosszúak, kecsesen hátrabajlók s elörészükön 12—18 csomó van; a nőstény szarvai csak féllábnyiak s kevéssé érdesek. Szőrük nyaranta lágy, fejér málú s hátukon sötét veres , barnás, szabálytalanúl elszórt fejér szőrszálakkal. Hátgerinczén hosszú barna vonal foly el, homloka és orra szintén barna. Nyaka világos szürke, farka felül fekete s ép olly hosszú, mint a zergéé, mellynél azonban egész testben nagyobb és erősebb , de nem olly gyors és fürge — s ezenkívül szarvai is távolabbról vehetők ki, mint a zerge kampói. A vadkecskének tulajdonkép nincs szakála, mint ez rosz rajzokon látható ; hanem álláról a zergéénél valamivel hosszabb és sürübb szőrcsomó lóg le télen át s elhull tavasszal. Izmos és zömök lévén, délczeg és bátor állású. Testéhez aránylag kicsiny a feje s a baké hosszasabb, mint a nőstényé; fülei rövidek s hátra helyezvék. Szemei ragyogó élénk fénnyel bírnak, nincs könyzacskójuk, mint a zergéknek. A vékony nyak és láb rendkívül erős ; körmei aczélkemények, kettéhasadtak s nagyon érdesek lévén, legsíkosabb talajon is tartózkodnak. A téli hónapok alatt szőrzetük sötétebb, hosszabb és sürübb. A kizsigerelt bak súlya 160—200 (franczia) font, szarvai maguk 15—18 fontot nyomnak; a nőstény soha sem nehezebb száz fontnál. Régi természettudósok sokat fürkészték annak okát, miért látta el a természet a vadkecskéket olly hatalmas szarvakkal; s jobb okok hiányában mesés dolgokat költöttek. Gessner azt mondá, hogy esés közben a test súlyának feltartására előre nyújtja szarvait ezen állat s e mód öt az összezúzódástól menti meg ; söt azt is képzelé, hogy a szarvakkal a reá hulló nagy kövek súlyát fogja fel. Ugyanazon szerző állitá azt is, hogy a végmenedékbe űzött zerge a szikla kiálló fokaira függeszti magát kampóival s az oda kúszó vadász aztán a meredélybe taszítja le. A vadkecske a hideget könnyen elviseli. Van példá rá, hogy órák hosszat mozdulatlan állottak egy-egy bérczfokon, emelt fővel és neszt fogó kémlelettel, mig körülöttük fagyasztó szél és vihar dühöngött. Elejtetvén közülök egy pár, kitűnt, hogy füleik meg voltak fagyva s ők ezzel nem törődtek. Fajzásuk januárban kezdődik. A természet épen e rideg, gyászos, vészteljes időszakot jelölte ki számukra s ők hózivatar közt, vastag ködlepelben vagy üvöltő vihar zenéjénél tartják menyegzőjüket, mellyet gyakran egymás közötti makacs harcz előz meg. Junius vége felé megellik a nőstény ; macskanagyságú gidója egészen szőrös s rögtön szalad anyjával. Az öregek veszély közelgtén füttyentenek ép úgy mint a zergék ; de ba nagyon megrémültek, sajátszerű rövid és hangos tüszszentést hallatnak. Rendesen nyájakban élnek, az öreg bakok azonban elválnak a nyájtól s magányt keresnek. A fenyegető veszély ellen az egész nyáj egyesíti erejét. Founder valaisi híres vadkecskevadász hat nőstényt látott gidóival legelni ; a