Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-12-10 / 34. szám

563_ E gyakorlatokon minden beduin átmegy lovával. A főnökök s kitűnőbb lovasok azonban nem érik be annyival, hanem még egyéb harczi és tinuepélyi czélokra is idomitják lovaikat. Jelesül: El Nechacha. Az izgatottság. Ösztönzi lovát, hogy a karczban önkényt vegyen részt, tanitja mint vesse magát az ellenfél lovára s ezt vagy ennek lovasát harapja. E czélból erősen tartja lovát, mig sarkantyúival előre nyomja s ugyanakkor sajátszerű neszü bangókat (Cheit) hallat. Mentül izgékonyabb a ló, annál könnyebben tanulja meg ezt. El Entrabe, a caracole és el Guetea, a balotade; mind a kettő a mi iskoláinkban is gyakorolt leczke ; a tüz-és erőteljes arab ló ezen ugrásokat sok előkészités nélkül, csaknem önkényt s lovasa jelzésére és elörenyomására teszi. A balotadenál az arab egyszersmind fegyverét is a légbe veti fel s ezt — az ugrás utáni pillanatban ismét felfogja. Ünnepélyeknél délczeg és festői látvány a sok szépen ugró ló s a légben repülő fegyver, mialatt a burnusz hátravetett redői szellőtől dagadtan lobognak. El Berakka. A letérdelés. Erre a csikót úgy tanitják , hogy a pártacsont felett vesszőcskével csiklándják s egyúttal könyökét csipdesik, mi arra készti, bogy térdét meghajtsa. Ünnepélyeknél az arab először pistolyt süt el, aztán elbocsátja a kengyelt s hosszú sarkantyújával a ló alkarját érinti, mire ez a lányok örömkiáltásai közt letérdel. E gyakorlatokhoz sorolják még a fegyverjátékokat, minő az övjáték és a czéllővés. Az elsőnél a lovas leggyorsabb futás közben egy földön fekvő övet kap fel ; a másodiknál szintén vágtatás közben lő czélba. (Vége következik.) Livingstone afrikai utazása mindenkinek érdekes olvasmányt nyújt, kettős érdekűt azonban a vadászoknak, kik ebből láthatják, milly roppant kincsével a vadaknak bővelkedik északi Afrika. Hogy az emunkát még nem ismerőknek némi fogalmat adjunk az ottani vadászatokról : Livingstone könyvéből a következő kivonatot közöljük. Livingstone 1840-ben érkezett a Jóreményfokhoz azon eltökéllett szándékkal, hogy Afrika középpontjába liatoland s kísérletet teend, miként lehetne az ottani lakosokat polgárosítani s azon ismeretlen országokat Európa nemzeteinek megnyitni. A foktól felfelé boérgyarmatokon megy át az utazó s kiindulási pontjától hatvan mértföldnyire állapodik meg először. Itt hat hónapot tölt, hogy a bennszülöttek nyelvét megtanúlja s idejét azzal tölti, hogy házat épít, kertet rendez s a vadnépet az öntözés különböző módjaira oktatja. Oroszlányok háborgatják utazónk szomszédait, ki a bajon segítni óhajtva, veszi fegyverét s a bennszülöttektől kisérve az ellenség elé vonúl ki. Egy oroszlány mutatkozik, Livingstone nem liaboz s harmincz lépésnyiről rá kettőz. „Az oroszlány — irja ö — találva volt ; mialatt azonban fegyveremet újra tölteném, a rémület felkiáltását hallom ; erre felnézek s látom az oroszlányt, mint