Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-12-10 / 34. szám

562_ szú hegyes sarkantyú gyakran nagyban szerepel. Ezt a beduin arra használja, hogy lovát minden ereje kifejtésére kényszerítse s vele ne is sejtesse, hogy uráén kívül saját akarata is lehet. Beduin közmondás : „A sarkantyún csak az árpa tesz túl." Azt állítja, hogy a sarkantyú a lovas hatalmát negyedrésznyivel, a ló erejét pedig harmadrésznyivel növeli s erről a következőt meséli : „Az állatok egy ideig teremtetésük után beszélni tudtak. A ló és a teve esküvel fogadta egymásnak, hogy mindig jó barátságban és egyetértésben fognak élni s egymásnak solia nem ártanak. Egyszer, egy karczszorongatta arab látja, hogy a teve, mellyen vagyonát megmenteni akarta, megszökött. Nem volt veszthető idő. Ide a lovammal ! szólt, felpattant reá s inditgatá. Hiába ! A tevével kötött szövetségéhez hü ló nem mocczant helyéből. Ekkor az arab sarkantyút köt fel, ezt a ló vékonyába döfi, a ló magasra ágaskodik, előre rohan és villámsebességgel éri utói a szökevényt. — Áruló ! szólt liozzá a teve, megszegted esküdet, mert ismét zsarnokom hatalmába ejtettél ! — Ne vádold ezzel szivemet, felelte a ló , én vonakodtam a futástól, de a szerencsétlenség fulánkjai akaratom ellen hoztak utánad." A sivatag lova és lovasa egyiránt ügyes, erös és hajlékony. Jó alkatú lovával az arab a legmerészebb lovaglási műtéteket viszi végbe, anélkül, hogy ezt erre a mi modorunk szerint előre idomítaná. Nem kérdi ő, jól van-e helyezve a ló vagy mellyik lábán galoppiroz, lianem fordulékonyságára, erejére és engedelmességére bizza magát s használja az éles zablát, begyes sarkantyúit és saját ügyességét. Mi azonban a magas iskolázásnál ne kövessük példáját, mert nem boldogulnánk a még tanítandó lóval úgy, mint az arab az ő tömör, erős természeténél fogva ügyes és a fölött már kora ifjúságától lovaglási szolgálatra használt lovával. Azt sem állítjuk, hogy a beduin sokkal kevésbé erőltetné meg lova csontjait és izmait, ha lovaglási mesterségekre nem e nyers eszközökkel, hanem a mi modorunkban tanítaná. Idomítás i leczkék. Ha alóa nyerget, zablát és lovast már megszokta, akkor az arab még a következő gyakorlatok néhányát, vagy valamennyit végzi vele : El Djery. A verseny. Ez eleinte kis távolságra s fiatal és próbálatlan lovakkal, később hírnevesebb lovakkal, történik. E gyakorlatra, mellyet az arabok nagyra tartanak s melly ünnepélyeikben nagy helyet foglal, alább még bővebben visszatérünk. El К y a m a. A tevékenység, a bátorság. Tanitja a lovat mindenféle akadály, nak határozottan és gyorsan neki menni s a legyőzhetlen előtt hirtelen összerántja a lovat ; tanitja tovább arra, hogy más lovak mellől habozás nélkül menjen el s ba maradásra vagy ragaszkodásra mutatna hajlamot — mi az arabnak néha életébe kerülhetne — akkor két sorfalat képező lovasok utczáján nyargal vele át s ba a ló nem menne határozottan, e lovasok mindegyike jót húz a lóra , mig saját lovasa ugyancsak megsarkantyúzza. Ezen móddal a ló hamar okúi. El L о t e m a. Az oldalugrás. A lovas rögtöni fordulásra tanitja lovát a mint pistolyát kisütötte. El F e u z a a. A helyből elszáguldás. Az erővel és tűzzel biró ló ezt könnyen s úgy szólván magától megtanulja.