Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-11-30 / 33. szám

539_ September 14-kén reggel 9 órakor hagytuk el Belgrádot s minthogy itt még az elkísérés, e török szokás nagyban divatozik, számos kocsi, lovas és gyalogos gyűlt össze, kik bennünket az első állomásig elkísértek. Olt — igy hozza magával a szokás — bevárják a legutóbb érkezőket, mig az egész kiséret egybe van gyűlve. Szerencsés ut kívánása, és félig meddig hivatalos búcsúzás után elvált a társaság, az egyik haza tért s a másik folytatá utazását. Mig Belgrád vidéke egy sor kopár dombból áll, mellyet Vracsannak (elbűvölt vidéknek) neveznek, addig mintegy V

2 óra járásnyira kezdődik a tájnak azon sajátságos jellege, mellyazegészfejedelemséget—kevés ki vétellel—nevezetessé teszi; s ez nem egyéb mint szakadatlan dombsor, melly soha sem halad meg bizonyos magasságot, ésmégmostisátalábantölgyerdőkkel vanfedve, mellyekbenafaluk elszórva feküsznek. Minden paraszt birtoka be van kerítve, nemcsak házát és udvarát, de birtokának minden egyes részét palánkok veszik körül, mintegy a birtokbavétel kijelentéseid s ezért egész utunk csaknem mindenütt bekerített földek mellett vitt el. Ezen óriási sövényezésnek főoka az , hogy a sertések szabadon járnak az erdőben , őrzők és pásztorok nélkül, és e palánkok megóvják előlük a szántóföldeket és vetemények et. Minden, még olly fölületes gazda is azonnal belátja, hogy e divatnak rendkívül sok hátránya van. A számtalan palánk fölállítása és fenntartása nagyon sok időt rabol el; vannak parasztok, kik 10—20—30 illy elsövényezett telekkel bírnak. Azután ekép a fát bárbár módon pazarolják, az erdők pusztulnak, minthogy az e czélra használt tölgyfa csaknem átalában épületfa. Végre — a népszerű fölfogás szerint — minden falu egész nagy határát, a bekerített telkeket kivéve, uratlan vagyonnak tekintik, hol mindenkinek szabad, minden ellenörködés nélkül, kimenni az erdőbe és magának egy darab földet bekeríteni; ezt aztán a jus primae occupationis egy nemének tartják s a föld kizárólagos tulajdona annak, a ki bekerítette. De épen e miatt, a vad és kevéssé népes vidék nagy gonddal ápoltnak látszik az utazó előtt, mert az ember mindig azt hinné, hogy vadaskertben van. Alig hogy Belgrád vidékét és a bolgárok által müveit apró kerteket elhagytuk, az Avala hegy aljához értünk, mellynek tetejéről messzire ellátszik a hires nagy gömbölyű rom. E rom egyike lehet azon kevés eredeti góth váraknak, melylyek az aldunai tartományokban találhatók. Ámbár még a tudósok nem egyeztek meg abban, és a görögöket, rómaiakat, tatárokat és törököket is tartották e várak alapitóinak, mégis a góth származás bir legtöbb valószínűséggel, minthogy a romok közt találtak nebány igen különös aranyékszert, nyaklánczokat, húrokra fűzött gömbölyű arany gyöngyöket, mindenféle bizarr ékítményekkel, csillagokkal sat. mellyekhez hasonlót még sehol se láttam. A gyöngyök a legszehb színaranyból vannak. E régiségek a belgrádi muzeumban vannak letéve. Ha a római antik nyaklánczokat vizsgáljuk, ezen utóbbiak valódi remekmüveknek látszanak; olly durva és mübecs nélküli ékszereket viseltek a góth hölgyek. Első nap egy magánosan álló török fogadóban ebédeltünk, mellyet Han vagy Mehanának hivnak, és Konitzina faluban háltunk, az iskolaépületben. »