Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-11-30 / 33. szám

540_ Másnap Topolán ebédeltünk, hol gyümölcsfákkal szegélyezett igen jó országút kezdődik. Topola mezőváros, egy régi kastélylyal, melly a Kara-Georgevics család tulajdona. A kastély négyszögöt képez, melly lőrésekkel ellátott fallal van kapcsolatban s mind a négy oldalán nagy torony emelkedik. Az első tornyot a kapu képezi ; a másodikat a törökök összelödözték s az most romokban fekszik, a harmadik templom, — mellyben az öreg Cserni Györgynek Milos herczeg által készíttetett sirszobra van fölállítva. A templom belsejében a freskofestmények és a falak még egészen össze vannak karczolva és vagdalva a török kardok és yatagánok által. — A negyedik torony még lakályos s itt néhány tágas és kényelmes szoba van. Topolán hallottam, hogy a kastély csak 1804-ben épült s a fölkelő szerbeknek mintegy legelső menhelyökiil szolgált, de én azt hiszem , hogy sokkal régiebb származású s csak akkor alakíttatott át erőddé. A kastély a Kara-Georgevicsok ősi lakhelye és egyike a legjobb és legnagyobb házaknak az országban. Innét Kragujevátzig, jó országúton, gyorsan hajtva 4—5 óra alatt el lehet jutni. Bár kocsink kísérete az egész ut hosszában igen nagy volt, mégis, midőn közelebb jöttünk Kragujevátzboz, annyira szaporodott, bogy e bandériumok és a lovasság száma több ezeret meghaladott. A szerb ló mind kicsiny, söt kisebb parasztlovainknál, alig ütik meg a 13 markot és átalában roszul vanuak táplálva és ápolva; bár a faj a török lovak fajához tartozik, mégis teljesen alkalmatlan a lovaglásra, befogásra és tenyésztésre. A szerb kölönben nem is jó lovas, mint az ismert adoma is mutatja, mikor az utazó lóháton ülö szerb vezetőjével egy elhírhedt vidékre jött. Az utazó kérdezte a kavasztól : „Mit tennél, ha most a rablók megtámadnának bennünket ?" „Nem félek tőlük, mondá akavasz, csak időm legyen lovamról leugrani." A milly bátor a szerb gyalog, olly kevéssé alkalmas lóháton. Az egyedüli jó lovasok kiket láttam, tisztek voltak a rendes katonaságnál, kik nemcsak e téren , de átalában mindenben igen müveit kedves emberek, és nagyon örülök, hogy számos ismerőst és jó barátot számolok köztük. Azon kevés jobb ló, mellyet találni lehet, Erdélyből származik s ezek még megtarták régi jó hirnevöket. A hajdan olly gyakran található török és arab ménekkel már senki se bir, maguk a törökök, sőt pasájuk is a Száváu túl vett lovakat tartanak. Reuff-Bey, a belgrádi pasa fia, kivel több izben kilovagoltam, mindig roszabb lóval lepett meg az előbbinél. Az előbbi kormány, ezen érezhető hiánypótlására, több év előtt megvásárolta Bánffy Dénes gróf ménesét, gondolom Válaszúiról, melly most mint kincstári ménes kezeltetik, hogy az országban e hágó mének szaporittassanak belőle. Kragujevátz az ország közepén fekszik, és Szerbiában igen népszerű város, mellyben mint mondják, még a nemzeti jelleg legtisztábban és legbamisitlanabbul maradt fönn — A szerbek Debreczenének lehetne mondani. „Nincs ott se német, se török, se zsidó" igy nyilatkozott egy paraszt előttem. A város völgykatlanban fekszik egy hegyi patak mellett s épen semmivel sem bir, mi azt az ország>özpontjává tenni képesíthetné. Egy igen hosszú sáros utczából áll, mellyben—mint átalában minden török városban — egészen nyilt boltok láthatók. Bazarok, kávé-