Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-11-20 / 32. szám

522 A szárnyasok közül a császárszállási és királytelki nyíltabb sikokon, hol, mint mondám, gazdag repczevetések s nagy kiterjedésű tagokkal találkozunk, meg kell említenem legelőször is a túzokot (Trappe, Otis tarda), melly 8 — 20 darabnyi falkákban állandóul szállásol e téreken. Rendkívüli ovatossága és mert a 20 — 30 darab jércze, míg fiait fölneveli, elszórva lappang a nagyterjedelmü vetésekben, megóvja öt vadászok üldözésétől s a vadászat e neme itt nem vált olly nevezetessé. E vadfajnak, miután a vadász nem igen bánthatja, itt különösen el kellett volna szaporodnia, azonban ugy hiszem a róka veszi ki busásan tizedét addig, mig az ostoba túzokfiak szárnyra nem kelhetnek. Fogoly (Gemeines Rebhuhn, Perdix cinerea) és fürj (Wachtel, Cotiirnix dactylisonans) szintén gyakori. Az előbbi mégis a sok apró cserjében, szölőaljak, perjés parlagok és erdöirtványokban felesebb számban van, mint fürj , melly ugy látszik, hogy inkább búzavetések s kövérebb földalkatu kaszálókon szeret tartózkodni. A fürjjel együtt járni szokott liaris (Crex pratensis), tán szintén e miatt látható gyérebben. Örvösgalamb (Ringeltaube, Columba palumbus), vadgalamb (kleine Holztaube, Columba Oenas), vadgerle (Turteltaube, turtur), különösen a mándoki és keleti erdőség egész hosszában nagy foltokban szof kott repkedni. Ep olly rendesen látogatja meg a nyirkosabb erdőaljakat az erdei szalonka (Waldschnepfe, Seolopax rusticola) is mindkét húztában és pedig délről jővén lassankint az unghi és bereghi szálas bérezek felé húzódik, hol költ is. Ha még hozzá veszünk néhány válfajt a harkályok közül, nevezetesen a tölgyharkályt, (Holzheher, Corvus glandarius), a diósliarkályt (Nussheher, C. cariotadactes), az úgynevezett szaricsókát (blaue Rake, coracias Garrula) , a rigónemüekközül a sárga rigót (Kirschvogel, Oriolus galbula, ) a fekete rigót (Schwarzdrossel, Turdus merula) és húros rigót (Weissdrossel, Turdus musicus), végre a seregélyt (bunter Staar, Sturmis varius), melylyek az itteni erdőkben és szőlőskertekben feles számmal jelennek meg, ugy elősoroltunk minden mezei és erdei madarat, mik vadászati tekintetben említésbe jöhetnek. Azon orvmadarak közt, mellyek a jó vadnak legnagyobb ellenei s mert kiirtásukra senki nem ügyel, a Nyírben leginkább elszaporodnak, megemlítendök a barna sas (Schreiadler, Aquila naevia), a hamvas keselyű (graner Bussard, Vultur anircus), a kerékfarku és gatyás ölyv (Mäuse und Rauhfiissiger Bussard, Falco buteo et Lagopus), a