Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-11-20 / 32. szám

523 réti sas (Fliissadler, Falco halicetus), a kánya (rother Milan, Falco milius vei palumbarius), a vércse (Thurmfalk, F. tinnuncnlus), a verebész és törpe ölyv (Finken Zwergfalke, F. nixus et aesalon), azután a közbagoly (kleine Ohreule, Strix oxus) és fekete bagoly (Nachteule , Strix alUCO.) (Vege következik.) Kolozsvári kopászatok. Magyar kopászpajtásaink iránti tartozásomat s a tisztelt szerkesztő úrnak tett igéretemet teljesítendő, irom e sorokat. Eddigi hallgatásomnak is oka nem részvétlenség vagy feledékenység volt, hanem ugy véltem, jobb elvárni pár kopászatot s akkor egyűttlegesen értesíteni róla a sportvilágot. Igen, mert nem vagyunk azon állapotban, mint a politicus lapok vezérczikk-irói, kik Európa jelen zilált állapotában, minden pár sor telegraph után vezérczikkeket Írhatnak s elveiket érvényre juttatni igyekeznek, jósolgatnak, jóllehet gyakran a legszorosabb logicai következetességgel szerkezeit jóslataikat az események rohama dugába dönti. Nekünk csak a megtörténtekre szabad szorítkozni, azokban is a legnagyobb mértékben óvakodva, nehogy anyagot nyújtsunk a világnak a vadászatról elterjedt balvélemény gyarapítására — sőt a lehetőségig meg kell azt czáfolnunk. E lapok olvasói ismerik már némileg a kolozsvári kopófalkát, hegyeinket, völgyeinket s a tisztelt szerkesztő úr a közelebbi kolozsvári versenyek alkalmával, a mikor szerencsénk volt körünkben üdvözölhetni, bizonyosan szemügyre vette volt, milly begyeken próbáljuk mi ki lovaink tüdőjét, milly lejtőkön lábaiknak biztosságát s a lovas szivét. Ezeket tehát mellőzöm, de mielőtt magokról az ez évben történt kopászatokról szólnék, nem tartom érdektelennek kopófalkánk mostani állásáról pár szót szólni. 1854-ben a csákói kopászó-társasággal közösen hozattunk 24 darab kutyát; azután 1855-ben újból 9-et; — ez utolsó csapat egy külön kis falka volt Angolbonban— gazdája megholt s mi erről értesülve, a falkát megvettük és belőlük 3-at kimustrálva, 9-et lehozattunk. Ez szerencséje lön társaságunknak, mert a 9 kutya mondhatni válogatott minőségű volt. Ezen uíóljára hozatott kis falka, mellyet legottan önállólag kipróbáltunk, arra is megtanított, hogy a kevés jó, jobb a sok rosznál. Kaptunk még falkamesteríink Paget útján későbbre Angolbonból egy kankutyát, melly nemcsak fajra kitűnő, de mái napig is igen jól használható. Ezek szerint kezünkbe jött összesen 34 kutya, de tudtuk azt, hogy anyagi állasunk nem fogja engedni örökké vett kutyákkal egészíteni ki falkánkat, — más felől vettük észre, hogy az illyen összeszedett falkákban kitűnő kutyák lehetnek, a nyulakat azokkal elfoghatunk, de összetartó falka soha sem lesz belőle ; azért hozzá fogtunk czélszerti párosítás útján egybeillő kutyákat állítani elö s ma már 34böl áll falkánk, mellyből 27 bennszülött és csak 7 külföldi. A falka sokkal tökéle-