Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-11-10 / 31. szám

516 kai és kérésünkkel járulunk, kiterjesztvén ezt egyszersmind a lő vadászatokra is, mellyeknek idénye szintén meguyilt és virúl. Régen húzzuk mi már erre nézve a hajnali harangot s a közszellem ébredését a vadászat körében csak úgy láthatnók elérve , ha vadászaink nem röstellnék a kisebb eredmények közlését is, mint ez az angol sportlapokban történik, mellyeket ép e változatosság és sokoldalúság tesz annyira élénkké és tanúlságossá. Szorgalmasb levelezőink egyike Balogliy Elek úr Vácz vidékéről a következőket írja : „Az őszi szalonka idény úgy látszik álalánosan nem felelt meg a várakozásnak , a mennyiben a langyos időjárás alatt s a tartós esőkben a szalonkák folytonosan de egyenkint költözvén, nagyobb számmal alig voltak itt ott lelhetők ; a legszorgalmasabb vadász is beteken át csak páronként szedhette őket össze ; holott máskor, a nedves időkre következett derek, a magasabb vidékről csapatonkint szoritá le a költözőket s a vadászat minden neme sikeresebben és élvdusan folyhatott reájuk. Egyes szalonkák még mai napig is (nov. 1.) lelhetők magasabb helyeken, miután a lapályok ez idén túlságosan vizenyősek, mit az erdei szalonkák ismét nem kedvelnek. Egyátalán évről évre sajnosan tapasztalható , liogy Magyarország vaddús terein a szalonkák száma észrevehetőleg fogy ; igaz ugyan egy részt, hogy lőfegyvereink jobbak a hajdaniaknál s jobban is lövünk mint elődeink, aztán a vadászat szenvedélye átalánosabbá is vált : de bizony más részt nem is kiméljük szalonkáinkat, éjjel nappal hegyen völgyön pusztítjuk őket s épen akkor leginkább, midőn tenyészésre, szaporodásra költöznek, holott más vad illy idején kíméletben részesül. Eljutunk-e végre oda, hogy lemondva a tavaszi élvezetről, ezt csak őszre tartsuk fenn ? „Nyúl ott, hol a lővadász a múlt télen magnak tenyészetül eleget hagyott, ez idén feles számmal van s a kopós vadászokat tökéletesen kielégítheti. Foglyokkal ezentúl keveset beszélünk már, ezeknek illy időben aranyszárnyuk van; azonban e szárnyasvadnak mindenfelé tapasztalt bő szaporodása sok jó vadásznapot nyújthatott ez idén a sportsmannek, ba t. i. jó vizsla keresett előtte s a vadász a nap déli sugarai elől, midőn a fogolyvadászat legsikeresebb, nem bújt el; én magam vettem részt egy vadászatban, mellyen harmadmagammal 20 holdnyi cseplésen egy napon át 84 foglyot lőttünk s még annyi, ba nem tőbb, maradhatott másoknak is." Több magyar hírlap közölte már a következő esetet s egyszersmind kétségbe vonta hitelességét, mellyet azonban a berlini sportslap constatiroz; egyébiránt azok, kik előtt az üzekedő szarvasok élethalálharczai ismeretesek, nem fogják az eseményt olly rendkívülinek találni, mint a sporttal nem igen foglalkozó lap collegák. A múlt october első napjaiban egy thuringiai napszámos a viernaui erdőkör járt útján baladott. Közel az úthoz egy kis tisztáson két erős bímszarvast látott heves küzdésben , mire sebten a fél órányira fekvő Schwarza városkába futott s az ott lakó erdésztisztnek a látottat elmondá. Az erdész vállára kapott fegyverrel a kijelölt helyre megy, de már későn érkezett ; a két szarvas gyöngébbike, egy tizenkét ágú, már meg volt dermedve ; az erősebb, egy tizennégy ágú, agancsával kiforditá a nyakszirtből fejét, de maga is áldozatul esett, mert az elbonyolodott agan-