Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-11-10 / 31. szám

517 csokat egymástól semmi hatalom nem választhatja el. A tizennégy ágú megölt ellenségéhez fűzve áll s az erdész golyójától találtan rogy össze. A két agancs most sincs elválasztva s nem is lesz, ha csak a tülköket nem fürészelik el. A két szarvast Suhlba szálliták s ott photographozták. Szintén a „Blätter über Pferde und Jagd" közöl egy „a lóversenyek Ausztriában" czimü czikket, mellyet szerzője ifj. gr. Batthyány István nem annyira a sportközönségnek olvasmányul, mint inkább irány-memorandum gyanánt irt s ép ez okból iktatá német lapba. A czikk lényege következő: — „1857 óta a birodalom! an Császárdijak vannak kitűzve ; még pedig olly nagyok mint sehol másutt ; ezek lehetővé tették azt, hogy a lótenyésztők jó tenyészanyagot hozzanak az országba, mi kivált nálunk meg is történt, mert mig a monarchia többi részébe csak berezeg Kinsky Ferdinand Vanityje jött, addig magyar főurak a következő lovakat hozatták : Little Harry, Sirocco, Blemish, Duerow, Medway, Preston, Scotchman, Agitation, Basi Bozuk, Amati, Redwhite and Blue , Peeress, Canrobert, Lucca della Robbia, Cyrene. Ha ezek közül néhány, baj következtében a czélnak nem is felelt meg, néhány pedig a tenyésztésre nézve talán nem nyereség : ez gyakran megtörtént már s fog is még történni, mert hibázni emberi dolog, de azért az akarat jó volt. S ha egy ilyen nyerne is, se baj ; a többi jó azért az országban marad s a kormány nem dobta ki pénzét. Most azonban a Császárdijakra kitűzött három év (a bécsi pályát kivéve) mindenütt letelvén, kérdés : remélhetünk-e továbbra is ily dijakat ? Meggyőződésem, hogy a kormány a megkezdett üdvöset nem fogja megszűntetni , hanem a körülményekhez képest módositandja. Eként volnának módositandók a távolságok : 1-ső Császárdij, Bécs 2

Ь ang. mföld, Pest 3 mf. Pardubitz 4 mföld. — 2-dik Császárdij : Bécs 2 mf. Pest 2\ mf. Pardubitz 3 mf. Az Angliából imént hozatott lovak az útat és az égaljváltozást sokkal jobban megsínlik, mintsem azonnal a legnagyobb távolságot futhatnák; az itt idomitottak az időjárás miatt alig lehetnek versenykészek s ennélfogva vagy túlcsigázvák és tönkre mennek, vagy félkészülten futnak, mi szintúgy baj. A dijak elég nagyok ugyan, egyszeri győzelem kiegyenlíti a költséget ; de ha már meg van a jó ló, tulajdonosa többször is szeretne vele nyerni, mert sok olly eset fordul elő, hogy a legdrágább lovat sem lehet érvényesiteni. Ennélfogva a szerencsés ló számára alkalom kell, hogy gazdáját a nagyon is gyakran történő érzékeny veszteségért kártalanítsa. Ha a magas kormány, mint Angliában több helyen van, egy р. o. 500 arany dijat 2 ang. mértföldre, vagy ősszel 3 mfldre, de csupán kanczák számára tűzne ki, bizonnyal nagy jót tenne vele. Végül még a vidéki pályák érdekében kell szót emelnem, mellyek közül kettő, az aradi és a sz.-fejérvári láthatólag gyarapodik ; a 3 éven át adott 100 arany Császárdij az ügynek nagy lendületet adott; szeretjük reméllni, hogy a m. kormány ezeket jövőre is gyámolitandja. A vidéki pályák szükséges volta tagadhatlan s e két —• vasuti összeköttetései által könnyen elérhető helyen nagy versenyzés keletkezhetnék, ha a m. kormány 200 arany áldozatot hozna mindegyik pálya számára, hogy ennyivel a távolabbról jövők költségeiket fedezve látnák." Az angol versenyidényt fényesen fejezte be a Newmarket Houghton meeting, mellyre 220 lónál több gyűlt össze, ezek közt Francziaországból is egy pár, Miss