Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-11-10 / 31. szám

510 Egyébiránt erre nézve is intézkednek az illetők s mi óhajtjuk és hisszük, hogy e társulat, mellynek annyi oka van a jövő szép sikerét reményleni, nem fogaz önhibájának tulajdonítandó eredménytelenség miatt csüggedve, szétbomlásnak indulni. Egyébiránt az idén a legczélszerübb intézkedések mellett is meghiúsította volna a kivánt sikert egy olly visszaélés, melly — mint a társulat részvényesei értesültek — sajnos tanúságát nyújtja annak, hogy az erdélyi vadászati rendszabályok az utólsó években nem hogy javúltak volna, sőt inkább az erre vonatkozó törvényes és jogos fogalmak ujabban a legbotrányosabb módon facsartattak el. A társulati vadászat előtt neháDy nappal ugyanis, Hunyadmegyei tisztviselők a helybeli vadászmester vezetése alatt a vadásztérre mentek, ott több zergét ellőttek, néhányat nyúlserétjükkel és vágott golyóikkal megcsonkitottak s az egész vadállományt épen a tulajdonosok megérkezte előtt szétzavarták: feledve vagy ignorálva azt, hogy a vadásztér egy társulat tulajdona, melly fizet érte s mellynek jogában áll azt tilalmazni ; feledve továbbá azt, hogy kötelességük egy része épen a magántulajdon fenntartása és védelme ; feledve végre azt is, mit hozzánk átköltözködésük előtt bonukbau bővebben tapasztalhattak, hogy ott a vadőr büntetése igen szigorú és világos s ennek többnyire maga az erdész nem igen kimélö modorban szokott lenni a kiosztója. Remélnünk nem, de óhajtanunk szabad , hogy jövőre nem leszünk illy kellemetlenségnek kitéve s talán csak nem minden évben fogunk szétriasztott zergeállományra tartani vadászatot. Szabad legyen azonban remélnünk azt, hogy a jövö évi hajtások, az eddig szerzett tapasztalások folytán teendő intézkedések következtében — szép sikert fognak nyújtani. Egy óriás medve halála. Midőn 1854-ben a Magyarországon állomásozó császári lovas ezredek nagy része Túróczmegyén keresztül vonúlt fel Galliczia távol határaira, a T. mögött fekvő s Túróez és Trencsin megyék között határt képező Kriva (nem a Kriván) hegy erdeiben, egy, ép úgy nagyságáról, mint az általa okozott tetemes károkról ismeretes és félelmes medve tartózkodott. A mint már néhány nappal T-ra érkeztünk előtt Tót-Prónán ez állatnak hírét hallottuk, első teendőnk vala elrakott s szétszedett fegyvereinket jó karba helyezni s a nagyszerű vadászathoz, mellyet intézendök voltunk, előkészületeinket megtenni. Utunkon minden vendéglőben, minden háznál, a hol szállásolva valánk, tudtak e rémséges állatról szebbnél szebb meséket mondani, mellyek kiváncsiságunkat úgy felfokozták , hogy alig birtuk már várni a perczet, mellyben a puskát arczunkhoz emelve, a köznapi beszélgetés ezen borzasztó hősének egy ravaszbillentéssel elfújjuk élte világát. Készültünk pedig e vadászathoz öten, azon reményben, hogy T. lakosaiból is fognak hozzánk csatlakozni többen ; bár e reményünk meghiúsult, mert ott sem