Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-10-30 / 30. szám

488 életereje van e dúlónak s milly roppant lövést elbir. Kemény természetéről bizonyosan minden, ki farkasra lőtt meggyőződött, azért hacsak nem jő húsz harmincz lépésnyi távolra, vagy épen különösen szerencsés lövés nem éri, melly vagy mindkét világától fosztja meg, vagy rostaként át nem járja mellkasát : egyszerű szatymával vagy vastag göbbel, liótlan időben vagy télen, midőn tömör czirmai a kisebb lövéstől vajmi hatalmasan megvédik, a sebhedt farkast alig leliet megkapni. Jules Gérard a hires oroszlány viador kiszámítá, hogy a kár, mit a vadkirály az arab barmászoknak teszen, évenkint ezerötszáz tallérra rúg s életidejét középszámítással harminczöt évre vévén, ez idő alatt öszszesen ötvenezer tallérnyi értékű lovat, öszvért, barmot, tevét és juhot fogyaszt el ; az emberéletek, mik egy-egy oroszlány megejtésekor a vadásztörzsek részéről rendesen áldozatul esnek, számításba nem is jővén, a minthogy sem Gérard, sem az arabok az emberi áldozatokat illyen alkalommal számba se veszik! A mi farkasunk nem érdemli, liogy európai vadkirálynak neveztessék, ö ama nemes állatnak életmódjával összehasonlítva csak útonálló rabló s vérszomjas kalandor; mégis, lia az általa egy éven át elejtett ló, csikó, ökör, tinó, tulok, sertések, tehenek, juhok és más apróbb áldozatok értékét egyremásra évenkint, még pedig igen csekély szamítással négyszáz forintra tesszük s meggondoljuk, hogy életkora középszámítással bátran 16 évre vehetői egyetlen egy farkas éltében legalább is hatezer négyszáz forintnyi kárt teszen s ha egyegy megyében csak húsz illyen vendég van, neki a lakosság évenkint több ezernyi értékű zsákmánynyal adózik. Azért, habár a farkas megjelenése a körben vagy kopó előtt sok éldeletet nyujt is a vadásznak s lia majdan egyszer vadásztéreinkről e hívatlan vendég végkép eltűnik, mint eltűnt a brit és szardiniai szigetekről , meg alkalmasint az egész közép és déli Európából — kedvtöltésünk legfőbb élét s érdekét veszítendi is — csak pusztítsuk és öljük e fenevadat, és ártsunk neki amint, és ahol lehet. Olly állat, melly nem érvén be annyival, mennyi éhsége lecsillapítására elegendő, hanem hapéldáúl egy ólban vagy karámban hozzáférhet, akár van rá szüksége akár nincs, czél és vég nélkül öl, marakodik s dúl mindaddig, mig életet lát maga körül, csak azért mert vérszomjazó dühét jól esik minél több vérrel csillapítani, bizony nem érdemli, hogy kíméljük! 0, kinek természete ugyanazonos a végetlen öldökléssel, kinek minden lépése és mozdulata egyegy kegyetlen kártétel, melly egész élete folytán semmi legkisebb hasznot