Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-10-30 / 30. szám

487 azonban a hajtónak, vadásznak vagy kopónak legelső megsejtésére is elillan. Emlékszem, hogy egy hajtóvadászatkor az első kör tőszomszédjában, honnét a második meglehetős zaj- és robajjal megindult, midőn ez már olly szűkre szőrűit, liogy néhány perez múlva a hajtóknak kellett vala a körbe menni, egy három éves farkas kezdett a lövészek előtt kerengni. Nem kevesebb mint hat kétcsövű fegyver szórta belé a nyúlgöböt, mivel a csövek épen töltve voltak s a vértajt csak úgy ömlött nyomába, midőn egy vadász hirtelen néhány kisebb ficzkóval látta el csövét, mik a sebesültet végleg leteriték; máskor (februárban 1858) már hazamenör ben valánk Ofejértóra s a falu tövében fönmaradt utolsó kis hajtást akartuk még megtenni, mit a hazatérő sok hajtó úgy is összevissza gázolt, úgy hogy inkább szabatosság kedveért tettük ezt, semmint hogy reményünk bár mi szerencséhez lehetett volna, midőn a hajtók s lövészek elálltával egy nagy ordas fenevadat láték oldalvást, vagy 30 lépésnyire r tőlem a sűrűből kiötleni. Észrevétlenül s nagy kényelmesen irányozék a knllogóra s a mint fegyverrem durrant, az én farkasom is összerokkant, egy fa tövében kínosan hömpölyögve. Bizonyos lévén elestéről s nem akarván a lövészek sorából előlépni, mi mindig veszélyes, mert az emberta legjobb akarat mellett oldalról akár egész lövetnyi gőbbel is megköszöntheti szomszédja — néhány perez mniva jobb felöl álló társam lövése egy rókára tett figyelmessé s kevéssé elfordítám szemeimet az általam elejtett vadról, hogy a még meglévő második töltéssel ha lehet a rókával is elbánjak. Ez azonban nem jött lövésre s midőn már я hajtók is a fegyverek horderejénél közelebbre hatoltak, ama fához mentem, hol farkasom elesett. Nem is szükség mondanom, hogy e váratlan zsákmánynak, miről társaim még mit sem tudtak, igen örültem. De ki irja le meglepetésemet , midőn a farkasnak csak hűlt helyét, összekuszált s erősen betajtolt levél- s gazhulladékot, őt magát azonban sehol nem lelém s a már beállott alkonyban, hótlan mezon az egész vadász és hajtósereg sem tudta legnagyobb bámulatom s boszuságomra kinyomozni! csak harmadnapra vettem hirt, hogy azon helytől hol elesett mintegy 300 lépésnyire lelték öt meg a nyájörzök s hogy szája tele volt tajtos szőrrel, mit kínjában három sebhelyéből kitépett! E két eseményt, mellynek magam valék szemtanuja, csak bizonyságúl akartam arra nézve megemli teni, bogy e legvadabb állat is gyakran megfeledkezik az óvatosságról, miről olly annyira ismeretes s nem ritkán ott ötlik elő, hol legkevésbbé várták. Tanúságot teszen továbbá e két esemény arról, is milly iszonyatos 30*