Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-10-30 / 30. szám

486 meg, minálunk is ezen kétféle elnevezés van szokásban, pedig természettanilag a kettő közt semmi különbség nincsen. Hogy vadászati szempontból sincs, arról kiki meggyőződhetik, ki Szabolcsban farkasokra vadászott. Itt igen bajos volna, söt nem is lehet a réti farkast az erdeitől megkülönböztetni, mert midőn az erdőt hajtják, valamellyik közel nádasba illan el, viszont midőn vadász, kopó vagy agarászlovak döbörgése a száraz vagy befagyott nádcseretből kizavarja, azonnal az erdőnek r vagy cserjének veszi útját. Es hogy forgáskor, midőn a szuka éjjelenkint , hosszura nyújtott kellemetlen vonítással híjjá össze maga körül a lomposudvarlókat, az állítólagos két válfaj össze ne vegyülne, különösen itt, hol rét és erdő olly közel van egymáshoz, a farkasnak már kutyatermészeténél fogva sem tehető föl. Az sem áll, hogy a réti farkas kisebb, alacsonyabb s vékonyabb volna mint a hegyi vagy erdei ; — láttam én egy pár évvel ezelőtt Karczagon, mellynek közelében vagy 12 mértföldnyire nincs erdő , a kunlaposi rétben egy juhászbojtár által a karámban bottal agyonütött olly nagy farkast, melly kinyújtva — szaglója hegyétől, nyele szirmáig tökéletes öt láb hosszú , kitömve pedig olly vastag volt, mint egy jól meghízott sertés. Ellenkezőleg tehát némelly szakemberek állításával, kik mindenben módfölött hajbászszák a különbségeket, a farkast pedig mint mondám alkalmasint csak mások leírása után ismerik, azt tapasztaltam , liogy az alföldi réti farkas, melly juhot, tulkot, tinót, csikót, lovat, ökröt, sertést bőven kap, majdnem erősebbre nö, mint az erdei vagy épen hegyi, mellynek a konczban nincs olly gazdag választéka. A falat bősége vagy hijánya véleményem szerint a farkasnál is az egyedüli tényező, melly a vadnak külső kifejlését föltételezi. Az áll, hogy az úgynevezett réti farkas fakóbb szinü szokott lenni, mint az, melly mindig erdőkön s bérczeken kullog, ezt azonban csupán a nap hatásának tulajdoníthatni, mert a rét nem adván olly tökéletes árnyékot mint az erdő, söt eső ellen épen nem védvén a vadat, szőre okvetlenül megfakúl, mig az erdők lakója a ,hűsben' inkább megtartja barnább s itt-ott verbenyegessel vegyített hamvas színét. Milly nagy számmal tanyáznak a farkasok a Nyírben, arról tanúskodtak már e lapok is. 1857-ki december közepén az orosi két erdőből négy napi vadászat utánkiiencz farkast vert föl a kopó, mellyekbölhétel is esett. Különben is alig van jól rendezett hajtóvadászat, hol az apró vadak közé egyegy farkas is ne vegyülne s föl ne villanyozná az egész vadász közönséget. Néha a legnagyobb zajra sem ötlik ki, többnyire