Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-01-30 / 3. szám
23 1 megtekintse, más részt, liogy meggyőződést szerezzen, váljon a hó alatt szenvedett-e a makk ? a sertéseknek van-e elégséges tápszerük ? és ha van — meddig maradhatnak künn az erdőkben ? Tanyára érvén, az öreg kanász szokásos jelentéssel, hogy a nyájban kár nincsen, hogy a sertés élvezi a makk bőségét — sat. fogadja. „Tegnap jött volna uram ide", szól tovább a kanász, erdésze fegyverére tekintvén: „egy vadkan tévedt a nyájamba és sorba búgta a koczákat." Ezzel végig járván szemeivel a sertésfalkán, megpillantja a kant, melly ép akkor kapaszkodott egy koczára. „Uram ! nézzen oda, már ismét itt van!" Csendesen vevéle az erdész válláról leftiggő s vastag sréttel töltött fegyverét — a puska durran, a makló sertések összeröffennek, a vadkan nyílsebesen eliramlik. Nyomára mennek sebesen, de a cseppekből, mellyek itt-ott a havon feltűntek — azt látván, hogy a srét okozta seb nem halálos, csakhamar visszatértek a nyomozásból. Az erdész e jelenet után haza indul ; s már jókora darabon baladhatott, midőn a kanász lélekszakadva utána jön, mondván : „Uram, siessen a tanyára, a kan ismét visszajött s ott van sertéseink közt." Alig akart hitelt adni kanászának az erdész, — de nógató szavaira elvégre hajolva — golyót tesz fegyverébe s a tanya felé irányozza sebes lépteit. Előre lépdelt kémkedve a kanász, és mire a sertésekhez közel értek, —• ujjal mutatá a búgó kant. Csak a kéjmámornak tulajdonitható, hogy a különben roppant vigyázó állathoz — lopva 15 lépésnyire közeledhetett, és elsütvén fegyverét, a kan lefordult a koczáról. Az óriási állat még ez úttal sem maradt helyben, de felvánszorogva — ösztönénél fogva völgybe a patakhoz futott. Vérnyomán követte az erdész s már alkonyodni kezdett, midőn majd két órai üldözés után Sztrokcsinhan, a Sztropkbra vezető országát melletti sánczban, találta elvérzetten. Egy szán megtelt a 484 font súlyú állattal." A lefolyt vadászati időszak utóhangjai gyanánt jegyezzük még ide e — nem nekünk beküldött, de más lapokból átvett adatokat : November és december havában hat császári udvari vadászaton 4243 nyúl és 164 fogoly esett. Dec. 10. Albert szász koronaherczeg ő fensége 162 vadatejtett el. Zólyom megye területén 1858. évben 15 medvét és 14 farkast lőttek. A szolnoki, jászapáti és hevesi járások karácsony hetében irtó háborút intéztek a farkasok ellen, mellyek Tiszasiily határában több juhot és csikót ragadtak el. 150 puskás 2000 hajtóval 16 • mértfld. területet vett hajtás alá, de az eredmény nem felelt meg a nagyszerű készületeknek. Egyetlen elkényszeredett farkas hagyta ott a fogát s ezt sem golyó, hanem a jászkiséri csikós kanczája vágta agyon ; esett továbbá 11 róka és mintegy 200 nyúl, mellyeket részben a hajtók jól irányzott fütykösei teritettek le. Ennyi a két napi vadászat sikere, hozzá számitváu még a farkasnak nézett s elejtett szerencsétlen kuvaszt is.
