Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-09-30 / 27. szám

439 magát elébb körül sem nézhette s csak versenyösszeköttetésben áll, még Angliában is lehetlen, kivált ha darabjára csak 1200 forintot költhet. Esetleg lehet ugyan ezen az áron, sőt talán még olcsóbban is venni egyes kanczát ; de épen csak esetleg jó kipróbált kanczát (ollyanról, mellynek csikai pályán már győztek, nem is szólva) azon az áron nem igen lehet találni. Gondoljuk meg csak, hogy az elsőbb rendű csődörök Angliában 20—30—40 fontért hágnak! - A kanczák végre megjővén, minden részvényes annak volt kitéve, liogy a 12 kancza közül sorshúzás útján épen az jusson reá, melly néki legkevésbé tetszett. Czélszerübbnek vélném, ha bizonyos számú urak (de itt csak nagyobb számot értek), kiknek mindegyike egy vagy két kanczát akarna venni, társasággá alakúlva bizonyos tökét tennének össze. E közös pénztár költségén szakértő egyén küldetnék Angliába, ki ott addig a meddig szükséges, körutat tenne, a kitűzött számú kanczákat összevenné s ha számuk nagy, több osztályban, a mint épen kaphatta, kiküldené. Haza érve, ezek árverés alá kerülnének, hol minden részvényes saját izlése és erszényéhez képest a neki legjobban tetszőt venné meg. A közös pénztár aztán a nyereséget vagy a veszteséget in solidum osztaná. A verseny emelkedését a czélszerüségéröl elterjedt meggyőződés s az általános részvét bizonyítja ; emelkedésével egyszersmind örömmel láthatjuk, hogy az ügy iránti nézetek napról napra tisztáinak. Különösen enyészik a külföldi concurrentiától való félelem s az e részbeni ellenszenv. Miként is birálhatnók meg lovaink becsét, ha ezek csak egymás ellen futnának ? A nyertes minősége csak azt bizonyítaná, hogy a többi még roszabb nála s tulajdonosa e hiresnek vélt állat után nagy reményekkel tenyésztve, mindig tovább és tovább járna tévúton. Nem mondom, hogy kizárólag belföldi lovakra semmi dij se legyen, de ezeket (legalább Pesten) tisztán ivadékversenyekre szánnám, millyenekké a nemzeti és a hazafidij nem sokára lesznek. Legyen ugyan gondunk a versenyek számának lehető szaporítására, de csak úgy, hogy a dijak értéke számuk által ne csonkúljon, söt ellenben inkább többet forrasszunk egybe, hogy jó magas dijaink legyenek, mert jó lónak egy dijban kell árát meglelnie ; gyér számú versenyeinken a ló kisebb dijakkal nem fizetheti ki magát , mert nem futhat tízszer három nap alatt. Handicapok, Sweepstakesek, vigasz versenyek , tiszteletdijak mulatságosak, czélszerüek , söt szükségesek, de a nagy dijakat nem pótolhatják. Azért, ha akarjuk, hogy a versenypálya a lótenyésztést sikeresen 27*