Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-01-30 / 3. szám
23 1 boldog visszaemlékezés egy szép vadászjelenet fellebbentésére késztet. A Bria sivatagján, lenn a havasi sebes patak balpartján voltunk nagyon sűrűn felállítva. Szemközt velünk a meredek falhoz hasonlítható magas merev oldal, mellyen csak itt-ott nyúlik fel egy-egy százados bükk, vúlkánszerü hegyes kőszirtjein pedig semmi más növény mint ördögborda és keserű lapu teng. Balfelöli szomszédom két angol vala, a kiket közünkbe nem annyira vadászati élv, mint csupa tapasztalási vágy hozottAz egyik mintegy 8 ölnyire állott tőlem, fegyverét fához támasztván, elmélázva annak kérgére angol mént metszegetett A hajtók lármája s viszhangja a túlsó árok fenekén, de tőlünk nagyon távol csak néha és alig-alig volt hallható. Mire, a szemközti bérez meredek élén a medvét pillantok meg sétálgatni kivül a golyókörön. Mutatom angol szomszédomnak, a ki nagy szemet meresztve reá, fejét megcsóválja s félvállról int nekem, hogy nagyon távol van. A medve még kétszer sétált végig a hegy élén : miáltal azt látszott tanúsítani, hogy épen nincs kedve a meredek lejtőn a sziklaromok közt hozzánk a völgybe lefáradni. E közt szomszédomat ollykor integetéssel figyelmeztettem, hogy ha a hajtók közelednek, majd elfelejtetik a commodizáló medvével a helyben válogatást, miért a szobrászatot hagyná máskorra. De sajátságos hidegséggel tovább folytatá működését, mintegy értésemre adva, hogy voltakép csak azért mászta társaságunkban a meredek bérczet, hogy ne csak kapoczányon taliántól tánczoltatva, hanem saját lakhelyén láthassa a szabad, bátor medvét Más heves vérű nemzet az első megpillantásra azonnal fegyverét pofájához kapva feszült figyelemmel, a nyugtalanság minden kitörő jeleivel s a rendes vadász lázrohamai közt mohón leste volna, szintén az elválasztó perezig. A hajtók balszárnyán Krajczár tisztes czigány peczér érkezett legelébb a medve által sétahelyül választott bérez ormára. A Krajczár otromba harsány hangját csak is a nádi bika éles bömböléséhez hasonlíthatom. A hogy felért a tetőre, öblös kürtjét kezdé harsogtatni, de rögtön félbe is szakasztá, mert a mint később elbeszélte, a megfeküdt medve a kürt bömbölő hangjára — mint a melly hang tapasztalás szerint a medve fülét leginkább csiklandoztatja — egy vastag töke alól, nagyon közel előle kiszökött. A peczér pedig fűszeres káromkodások közt kivánt neki jó útat. Mi, lövészek, ezen jelenetből semmit sem láthattunk, de mind a mel-
