Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-08-20 / 23. szám

383 A vadászatnál sok eretnekséget lehetett elkövetni, mint például elkésni a találkozásnál, összetéveszteni a mükifejezéseket sat.; de ezek csak apró bűnök ; hanem megbocsáthatlannak tekintették rosz szarvast űzni ; a hallali előtt felhagyni az üldözéssel sat. Különben a dámvadvadászat sokkal egyszerüebbé lett, mióta az ijat karabinnal pótolták. Valóban van-e szebb látvány, mint egy lovas vadász, midőn karabinjával kezében üldöz egy halálra szánt szegény vadat, melly kétségbeesett erőlködésekkel iparkodik kikerülni sorsát, majd valamelly nyáj közé elbújva, majd valamelly sűrűségben keresve menedéket. A vadász, ki a kedvező pillanatot leste, hirtelen megállítja tökéletesen idomított lovát, megfordul nyergében vagy leugrik a földre, karabinját arczához emeli s a dámvad megszűnt élni. Midőn az idény vége felé a dámvadak ravaszakká s nehezen megközelíthetőkké lettek, más mód jön alkalmazásba. Egy egész csapatot bezárnak egy nagy körbe, melly a jelenleg úgynevezett vászonnal van bekerítve, mi azonban nagyon különbözik attól, mellyet őseink használtak. Apró karók vannak a földbe ásva s a föld felett három lábnyi magasságban egy hosszú kötél által összekötve egymással. E gyenge korláton belül járkál az erdész a meglepett csapat közt, melly azonban nem lépi át a bár könnyen átléphető keritést. Kissé távolabb, de még mindig belül egy peczér fekszik a fü közt vagy valamelly tölgy aljában s minden pillanatban készen van elbocsátani a kutyákat, mig kivül gyermekek kutyákkal vagy azok nélkül elállják a tért, minden kitörésnek elejét veendők. Többször voltunk tanúi e meginditó jeleneteknek. Különösen egyike e jeleneteknek korszakot képez emlékeink közt. Az erdész lassan lépdelt, kezében kétcsövű fegyverével ; közelebb megy, kiválasztja áldozatát a rendetlenségben levő csapat közül s nyugodtan várja a pillanatot, mellyben biztosan lőhet. Czéloz, ujja a ravaszon van : de azon pillanatban, midőn lő, a dámvad, nem is sejtve hogy halál fenyegeti, megfordítja fejét s egy -másikat tesz láthatóvá. A lövés azon pillanatban történik, midőn a dámvadnak egy könnyű mozdulata megmenté életét ; a golyó rézsut találta a szem és tülöktő közt, melly csak érintve van. A dámvad megrázza agancsait s az erdészre néz, ki még egy lövést küld utána. Egy más mozdulat e kényes pillanatban ismét megmenti életét. „A golyók nem akarják megölni", mormog az erdész, ki szokva volt mindig találni s igaznak tartá a következő arab közmondást : ügyes vadásznak a szemében van az ellensége. A csupán elkábított dámvad még áll ; de egy harmadik golyó öszszezuzza koponyáját ; a szép állat mereven lerogyik s mozdulatlan teste ott fekszik a porban, mellyet gyors lábai annyiszor felvertek. Lássuk most mit ir Сох a szicziliai vadászatokról. „Midőn az ország valamelly részén dámvadnyáj vonúl át, a nemesek és földbirtokosok kölcsönösen tudósitják egymást s találkozási helyet tűznek ki, hol mindenki megjelen íjával s egy nyaláb négy lábnyi hosszú karóval, meliynek alsó részén hegyes vas van megerősítve, felső részökön pedig egy lyukon át kötél van húzva. Igy felkészülve a vadászok a nyáj felé mennek s azt bekerítik. Mindenki a