Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-08-20 / 23. szám

384 neki rendelt helyen felbontja nyalábját, kiszegzi karóit, körülbelül tiz lépésnyire egymástól s szomszédainak kötelével összeköti a magáét, mellyen egyszerű fonal segélyével veresre festett tollak vannak megerösitve, miket a legcsekélyebb szellő megingathat; végre a vadászok visszavonulnak s a legközelebbi sűrűségekbe elbújnak. „Ezen előkészületek bevégzése után a föerdész belép a körbe az ebekkel, mellyeknek hangja csakhamar felveri a dámvadakat ; ezek a korláthoz szaladnak, majd balra fordulnak s a tollaktól megijedve nem mernek a kerítésen átmenni. Azután az erdész előhivja a vadászokat, kijelelvén : ki mellyik dámvadat lőheti le. Közkigunyoltatás a jutalma azon vadásznak, ki nem talál, vagy más állatot lö meg a helyett, mellyet az erdész neki kitűzött. Ezen leirás teljesen megegyez az igazsággal és Pierius Hyeroglyphái VII. könyvének III. szakaszában feltalálható." A néhai Portland herczeg nagyszerű mészárlást vitetett véghez Bulstrodeban, hol négyszáz dámvadat öltek le azon szoros utasítással, hogy azok mindenestől együtt eltemettessenek. Mondják, hogy Jersey gróf megkisérlé megmenteni e szerencsétlen áldozatokat, 3000 livrest ajánlván értök, azon Ígérettel, hogy rögtön átszállittatja uradalmaiba; de ajánlata visszautasittatott. A dámvadvadászat September végén szűnik meg a következő tavaszig. Beszélik, hogy egyszer erdészek üldöztek egy dámvad falkát, melly nagyon szoríttatva hirtelen szemközt fordúlt, söt még a támadásra is hajlandónak látszott. Az erdészek — talán megijedve — csekély távolsághói lőttek ; több lövés nem talált, de egy suta halálosan megsebesíttetett. A szegény állat felugrott s eleinte követé a nyájat ; de fokonkint lasubbakká lettek léptei, mig végre ledőlt a gyepre. Az erdész tizenöt husz lépésről adta neki a kegyelemlövést. Ezen emberek ügyessége valóban csodálatos, azonban a legjobb vadászoknak is vannak rosz napjaik. Néliány angolországi parkban hajdan roppant dámvad csapatok léteztek. A legszámosabb 1780 körül Ancaster herczegé volt. E nyáj, Tunstall Marmaduke szerint hatezer dámvadból állt, melly szám évenkint növekedett. „Ebhez közel" — teszi hozzá Tunstall — „egy másik park volt, két-három ezer szarvassal és sutával." A herczeg dámvadai nem voltak értéktelen vagyon, miután a régi gall törvények szerint egy dámvad annyit ért, mint egy ökör. Azonban be kell vallanunk, hogy több iró szerint csak annyit ért, mint egy kecskebak. „A dámvad husa hasonlithatlan eledel", a tiszteletreméltó Сох szerint; és bizonyára a különféle növények, mellyekkel a dámvad táplálkozik, kitűnő izt adnak húsának. Mondják, hogy IV. György minden vad közül a Hyde Parkit kedvelte leginkább. A dámvad életének hossza nem tudatik pontosan ; mégis azt hiszik, hogy tizenkét évig élhet, Nyolcz év után hanyatlani kezd. A Hunterian Muzeumban láttuk több tiz éves dámvad agancsait, mellyek már jelentékenyen vesztettek nagyságukból és erősségükből. A dámvad sokkal hajlandóbb társaságban élni mint a szarvas ; ez különösen a sutákról áll ; példa reá Jenny, mellyre Angolországban még nagyon sokan emlékezhetnek. E kedves állat a Gray's Inn Laneben tartózkodott, de gyakran meglátó-