Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-08-20 / 23. szám

382 hogy lehulljanak a gyümölcsök, mellyek közül néhány múlhatlanűl elkerülvén figyelmöket néha nedves földbe lesz temetve s uj fákat hoz létre. Igy járulnak a dámvadak az ültetvények gyarapításához. A dámvadak, daczára vidámságuknak, minden időben készek a harczra s erre velők született féltékenységük és irigy vetélkedésök látszik őket készteni. Ösztönük arra birja, hogy ne bocsátkozzanak komoly küzdelembe, mielőtt agancsaik el nem érték teljes erejöket; de mialatt fegyvereik nőnek, gyakorolják magukat, első lábaikkal dohognak a lovak módjára s igy gyakran eltörik ellenfeleik fiatal agancsainak egyikét. Midőn az agancs el van törve, a betört rész rajta marad ugyan, de többé nem forr össze, hanem elszárad, elfonnyad s utoljára leesik. Innét van, hogy néhány szarvasagancs csonkaságát erőszakos megcsonkításnak, vagy valamelly benső betegségnek tulajdonították. A dámsuta körülbelül 8 holnapig nehézkes ; május végén vagy junius elején kevéssel a him agancsainak lehullása után egy, néha két s ritkán három borját ellik. E kedves teremtéseket nagy gonddal neveli és rejtegeti anyjuk, de fájdalom ! minden a mi fénylik el is homályosul s e csodás faj végét csak nagyon is jól ismerjük. A dámvadat nem olly nehéz vadászni mint a szarvast; nem fut olly messze s könnyebben fel lehet találni, feltéve, hogy az ember észrevehette minő pagonyba vonult vissza, mert nem változtatja tanyáját mint a szarvas ; hullatékja mint a szarvasé különböző természetű és alakú, az élelem és idő szerint ; de leggyakrabban kerek. Coxtól a következő utasításokat kölcsönöztük : „Midőn a dámvad üldöztetik, valamelly előtte ismert sűrűségbe vonúl vissza, soha se fnt el messzire — kutyák elöl s nem használja fel a bujkálást, ármányokat, szóval egyikét sem azon ravaszságoknak, mellyeket a szarvas felhasználni el nem mulasztana. i „A dámvadak nem mennek át valamelly nagy folyamon mint a szarvasok, hanem apróbb patakokon szívesen átgázolnak, ha azok nem mélyek. Úgy jelentkeznek mint a szarvasok, de hangjuk durvább ámbár nem olly erős. Hozzá kell tennünk, hogy nem szeretnek se párosával járni, se ágyukat megosztani. „Csoportosabban élnek mint a szarvasok, de ha nincsenek valamelly kert szük korlátai közé kerítve, májustól augusztusig ritkán gyűlnek össze az alkalmatlan legyek miatt. Szeretik a száraz és hegyes helyeket." A dámvadüzés egyetlen öröme a vadászebek hevében és vidor kiáltásaiban áll. Azonban a mulatság nem egészen veszélynélküli arra nézve, ki félti kutyáját megölve vagy megsebezve látni. Mielőtt tovább mennénk, szóljunk egy szót ama gyors nyelvű és zajos hangú boszantó fecsegőkről, kik valódi rémei a vadászoknak és falkároknak. Hajdan ezekre nézve leasing nevü büntetés divatozott, melly Сох szerint a következő módon hajtatott végre a vadászat törvényeit megsértőkön. „A bűnöst egy nyergen vagy ember hátán keresztbe fektették ; két erős fiiczkó, a bűn minősége szerint, többé-kevésbé erős tiz ütést vert, reá s mintegy az ünnepély koronájául még egy tizenegyediket, melly erősebb volt a többinél."