Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-08-10 / 22. szám

364 kély részét fogyasztják el. A közvélemény azt tartja, hogy maguk a szarvasok elássák azokat a földbe. De minő czélból ? mi inkább szeretjük hinni, hogy ezen agancsok, soká ki levén téve a légen, nagyon odvasakká és könnyükké lesznek s hogy maguk a szarvasok nagy részét megemésztik, étkeiknek élességét és savanyát enyhitendők. A szarvasok állítólagos hosszú élete nyilván nem egyéb, ezen állatokról időről időre regélt csodás történeteken alapúié tévhit. E történetek szerint több szarvas különféle feliratú nyaklánczokat viselt. Illyen volt Diomedesé, mellyel Agathokles? szicíliai király találkozott ; illyen volt az, mellyet VI. Károly talált a senlisi erdőben. E szarvasnak nyaklánczán a következő szók voltak vésve : Hoc me Caesar d о n a v i t. A csodálatosnak barátjai persze hogy szerették volna, ha olly szarvast és nyaklánczot láthatnak, melly Julius Caesar idejéből származik; de felvilágosodottabb és skeptikus természetbúvárok akadályt gördítettek e százados számitások elé azon kérdéssel, hogy váljon nem lehetséges-e, hogy a nyaklánczot valamelyik német császár adta. De bármikép volt is, annyi bizonyos, hogy Károly egy szarvast választott jelvényül, melly nyakán arany koronát viselt s czimerének három liliomához még két szarvast csatolt. Beszéljünk még valamit a fehér szarvasról. E faj nagyon változik mint termetben, mint súlyban, azon helyek szerint, mellyeken tenyészik. Hallottunk beszélni egy czombról, melly 23 kilogrammot*) nyomott ; valóságos törpe a Penant által emiitett mellett, melly megnyúzva s belső részeitől megtisztítva száz ötvenhét kilogrammnyi súllyal birt. A németországi szarvas rendszerint sokkal nagyobb az angolországinál. Hondius irja, hogy egy szarvas, mellyet augusztus 22-én 1560-ban Bajorországban lőttek, háromszáz tizenhárom kilogrammot nyomott; ellenben a korzikai szarvas sokkal kisebb ; az izlandi szarvasok talán szintén kisebbek voltak, de agancsaik igen magasak és erőseknek mondattak. Őseink mesterséggel pótoiák jelenkori fegyvereink könnyüségét és pontosságát, Igy Skócziában, Penant szerint, a nagy hegyi főnökök keleti fejedelmekhez illő pompával vadásztak, négy-öt ezer embert összegyűjtve ciánjukból, kik a szarvast a kijelölt állomásokra hajtották. Minthogy azonban, ezen ürügy alatt, lázadás végett szokták összehívni jobbágyaikat, egy parlamenti végzés eltiltá e nagyszámú összejöveteleket. E vadászatok neve t i n с h e 1 volt. A clan férfiai és női egy nagyobb térséget álltak el ; azután fokonkint és rendszeresen előre haladva, mindig szűkebbre szoriták a kört és számtalan szarvast zártak közbe, mellyek felfogván a veszélyt hősiesen erőlködtek a t i n с h e 11 visszatörni. Illy hirtelen támadásban tört el Waverley lába s élete is elveszett volna, ha Fergus nem tartja őt a földre lenyomva mindaddig, mignem az egész csapat áthaladt felette. A kontinens némelly helyein s jelesen Lengyelországban, egészen másnemű vadászat divatozott. Mindenekelőtt Сох azt irja, hogy a király különösen szerette az angol kutyákat s vadászatainál irlandi agarakat s nagy ebeket használt, mellyek ép olly rettenetesek voltak az üldözésben, mint nyugodtak és nagylelkűek a nyugalom idején. *) Egy kilogramm 1 font, 26 lat és 33 szemer.