Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-08-10 / 22. szám

365 Azután a vadászatra áttérve, elbeszéli, hogy a király szolgái valamelly erdőben, körülbelül egy mértföldnyi kört jelöltek ki, melly póznákon megerösitett hálókkal volt befoglalva. Az egész város, férfiak, nők, vének és ifjak e körbe tolult s lármája által felriasztá a vadakat. Szarvasok, vadkanok, őzek, nyulak, minden együtt meg lőnek fogva, mert a háló úgy volt alkotva, hogy egyiránt megállíthassa a nagy és apró vadakat. De fordítsuk el szemeinket e mulatságokról, mellyek bár vadászatoknak neveztettek, tulajdonkép nem voltak egyebek mészárlásoknál s forduljunk a hajdan szarvasokban olly gazdag Wolmer-Foresthez, mellyben Anna valódi királyi gyönyört élvezett, midőn nem csak a napon tilt, mint a régi népdal mondja, hanem egy brokáttal leterített padon s nézte, midőn az előtte elterülő völgyben ötszáz szarvas szaladt végig, de e számot néni sokára ötvenre olvaszták a w a 1

1 h a m b 1 а с к e к, kikről alább szólandunk. A cumberlandi herczeg sietett elküldeni szolgáit és peczéreit, hogy hatalmukba kerítsék a fennmaradt hímeket, mellyek egy nyár folyama alatt Windsorban összegyűjtettek. A következő télen a sutákra került a sor. E vendégek megérkezte volt a jeladás az ünnepélyekre, mellyeknek pompája több éven át bő beszéd tárgyúl szolgált az ország lakóinak. Emiitettük a waltham black-eket. Ezek nem voltak egyebek, mint egy tökéletesen szervezett rablócsapat, mellynek tagjai befeketiték arczaikat, hogy kevesebb veszélylyel űzhessék mesterségöket. A parasztok szolgáltak nekik, részint az erőszaknak engedve, részint pedig nagy nyereség reménye által édesgetve, de mindnyájan szigorú híiségi eskü pecsétje alatt, melynek megszegése esetén azzal fenyegették, hogy állatokká változnak. Kötelményük volt vakon engedelmeskedni a vett parancsoknak, melyek rendesen erdők felgyujtásában, vadállatok megölésében stb. állt. A waltham black-eknél ezek a vadászok tekintettek tökéletes embereknek. Mindenkinek, annak, ki közéjök felvétetni akart, el kellett magát látnia jó lóval, egy pár jó pisztolylyal s egy puskával. Egy szarvas agancs előtt esküdtek s mindegyik egy hadi nevet kapott, mely a társulat irlapjaira feljegyeztetett. Visszatérve vadainkra, szóljunk most a dámvadról, melly ugyan nem ér fel a szarvassal, de mégis figyelemreméltó helyet foglal el utána. A dámvad tizenöt nappal vagy három héttel később veszti el agancsait mint a szarvas. Agancsai csak a második évben nyernek határozottabb körvonalokat. A harmadik évben két kis villás tülök jelen meg s a tülök tompa és lapos vége szélesbülni kezd. A negyedik évben a végek megnőlnek s megerősödnek s az ötödik évben jelenik meg az utólsó ág. A hatodik év alatt az agancsok teljesen kifejlődnek s valóban rémitökké lesznek. (Vége következik.) Felhívás. Erdélyben a retyezáti havasokon tartandó zergevadászat sept. 2-án fog megkezdetni. Gyülhely : Malomviz sept. 1. — Alólirott kéri a retyezáti vadásztársulat azon tagjait, kik az idei vadászatban részt venni kívánnák, tudatnák vele szándékukat és a hozandó vendégek számát. Kolozsvár aug. 5. 1859. Gr. Bethlen Sándor.