Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-08-10 / 22. szám

363 lasztó fejedelem fővadászának kutyája találta meg. A szarvas lábon volt ; Consard a fejedelem parancsára még egy golyót lőtt fejének hátiílsó részébe ; aztán minthogy még mindig nem esett el, egy harmadikat is bal füle alá. Ezen utólsó lövésre össze­rogyott s mozdulatlanul feküdt. A fejedelem oda kocsizott, a szarvast kihúzták az árokból s megvizsgálták első sebét; a vizsgálatból kitűnt, hogy a fejedelemnő golyója a bal válcsont felső részén ment be s jobb irányban a gyomor üregeig hatott. Három negyedórai várakozás után az elszállitó eszközök megérkeztek. A szar­vast hasra fekteték, fejét a szekérre tették s már épen testét is fel akarták tenni, midőn hirtelen egy ugrással talpon termett s a jelenlevők leirhatlan bámulatára végig vágtatott a sikon, csodás gyorsasággal. A kopófalka által megtámadtatván még egy golyót kapott ugyan hátába, de azért csak tovább futott, mintegy varázs élet által fenntartva. Végre azonban elnyo­matott s a kutyák fogai alatt múlt ki. A fejedelem orvosai, Willick és March felbonczolták az állatot s úgy találták hogy a fejedelemnő golyója megsérté a sziv előrészét s a hátulsó részt átlyukasztá. A seb olly nagy volt, hogy egy ujat keresztül lehetett rajta dngni s a körüllevő részek húsos izmai a szó szoros értelmében el voltak vagdalva. Alig lehet felfogni, hogy e lövés nem ölte meg öt egyszerre. A szarvas nagyon bámúl, midőn hivják, vagy fütyülnek előtte. Plinius azt állitja, hogy midőn a vadász közeledik feléje, csodálkozva nézi iját és nyilait. A zene iránti rokonszenve sem kerülte ki a latin természettudós figyelmét : M u 1 с e n t u r fistula p a s t о r a 1 i et с a n t u ; és nagyon is igaz, hogy a pásztor furulyá­ját ujabb időkben gyakran felhasználták, hogy a túlhiszékeny állatot vesztére elő­csalogassák. Playson egy nevezetes példát emlit azon hatásról, mellyet a hangok reá gyakorolnak. Beszéli, hogy Royston közelében utazva körülbelül liusz szarvas­ból álló csapattal találkozott, melly egy duda és egy hegedű hangjai után ment. Mikor a zene szólt, előre mentek, mikor hallgatott, megálltak s igy vezették el az egész falkát Yorkshireböl Hamptoncourtba. E rendkivüli fogékonyságból lehet megmagyarázni nagy féltékenységökeí, melly néha kegyetlen boszúra ingerli e nemes állatokat. Egy kegyencz szarvastehén esak halálát várhatja királyi urától, hűtlenségének biinhödéseül. A szarvas szeretné az embert, ha ez nem üldözné, sőt vannak tekintélyek, kik azt állítják, hogy láttak szarvast, melly az elnyomatáshoz közel a vadász könyörületéhez folyamodott a ku­tyák dühe ellen. A nyájasság mind a himet mind a sutát könnyen megszeliditi, any­nyira, hogy kocsi elé lehet őket fogni, vagy mint házi állatokat használni, példa erre azon Chester grófné, ki szarvastehén tejéből készült sajttal vendégelte meg Balduin érseket, midőn ez 1188-ban Galliában utazott.*) Senki se tudja mi történik az évenkint lehulló agancsokkal, mellyeknek az orvosok, gyógyszerészek, esztergályosok s egyéb iparosok csak aránylag igen cse­*) Magyar történelmi hagyomány szerint Bakács Tamás esztergomi érsek és bibornok, ki a pápai tiara elnyerésében az akkor választott pápának versenytársa volt, bemenetelét Rómába hat szelid szarvason tartá. Eszterházy herczegnek is volt szarvas fogata. Szerlc.

Next

/
Thumbnails
Contents