Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-08-10 / 22. szám

362 levén egy tehetetlen kényes haszontalan fajnak. Jó tenyészanyag előállithatása tekintetéből szükségesnek látnám azt is, hogy 4 évesnél fiatalabb lovak záratnánák ki a pályáról, tapasztaltatván már Angliában is, hogy a korán megerőltetett mén vagy kancza ivadéka sokkal silányabb azokénál, mellyek teljes kifejlettségök után kezdték az erős munkát ; 4 éves erdélyi csikaink pedig alig fejlettek annyira, mint Angolhonban a 3 évesek. Hogy ez a félvér lovaknál, főkép a félvér kanczáknál, még inkább áll, hogy ide a bosszú és nagy teherreli futás még sziikségesb : fejtegetnem is felesleges. Ezen elvek szerint alapitva dijainkat, bizonyosan megszerezzük magunknak az utókor báláját, mig ellenkezőleg cselekedve, a tárgy mélyéig nem hatolt apróbb tenyésztők megvevén olcsón letört vékony lovainkat tenyésztésre, csak azért, mert nyertek, pár évtized múlva csak hire lesz a megölhetlen tartós erdélyi vadász- és hámos lónak. Végül csak azt jegyzem meg, hogy az új dijakat urainknak legalább 6 évre kellene megalapitni, rövidebb időért lehetlen levén a gyepre kellő kiadásokat kiállani. S ezzel búcsút veszek öntől szerk. úr és a tán eddig is untatott olvasótól, megj egyezve még azt, hogy a pálya fennállása államgazdászati tekintetben is szükséges, mert ba áll is többeknek azon ellenvetése, miszerint egy ló jóságának és tenyésztésre alkalmasságának még nem elegendő próbája az, ha egyszer egy évben 800 ölet jól le tud futni ; de más részt áll az is, hogy a ló, ha a hat héttől hat hóig tartó idomitás alatt az eztel járó erős munkát legyőzte úgy, hogy jó lábakkal s kedvvel lépett utána a gyepre, ez derekasságának nem megvetendő jelét adta, úgy hogy én lópróbának nem is annyira a versenyt magát, mint az ezt megelőző idomitást tartom. Figyelő. Szarvas és dámvad. (Folytatás.) A jó Nicolas a magas physiologiának furcsa mintamüvét hagyta reánk, mellyet azonban elengedünk az olvasónak s csupán csak egy helyet idézünk belőle, hogy általa a szarvas életének szívósságára utaljunk. A szarvasnak úgy mondják — nincs epezacskója s épen ez az oka tartós életének. Az epezacskónak hiánya azt eredményezi, hogy az epe átszivárog a czimerbe, melly ez által olly keserűséget vesz fel. hogy a kutyák csak akkor nyúlnak hozzá, ba egészen a faggyúba van burkolva. Egy példát a szarvasok szívósságáról. 1686 septemberben Frigyes Vilmos brandenburgi választó fejedelem nejével vadászott nyitott kocsiban, fél mértföldnyire Küstrintől az Oder mellett. Egy pompás szarvas vágtatván el mellettök, a választó fejedelemnő egy golyót küldött utána mintegy 100 lépésnyiről. A golyó talált, az állat sok vért vesztve és látszólag igen meggyengülve lassan eltávozott s egy árokba menekült, hol Consard urnák, a vá-