Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-08-10 / 22. szám

360 A kolozsvári versenyek jelene- és jövőjéről. Kolozsvár, július 21. 1859.*) T. szerk. úr ; — Mialatt a pár nap múlva történő versenyekre erősen készülünk, nem tehetem, hogy önt ügyeink folyamáról, a jelen versenyekre való kilátásainkról, de főkép gyepünk jövője iránti reményeinkről ne értesítsem, kifejtvén e tárgy körtili nézeteimet. Ha hiszi ön, hogy e sorok lapja olvasóit érdekelhetik, azok felhasználásába szívesen egyezem. A pesti jósnak sem érdekes előadásával sem biztos és mély belátásával nem birok — s nem is czélom megjósolni azt, mi úgy is már történt dolog leend, mire ezen igénytelen sorok netalán világot látnak. Czélom a jelenre nézve csupán versenyistállóink állását röviden vázolni. A nyároni sok sebes eső s az ezeket követett szárító hőség idomító tereinket annyira megkeményité, hogy a nagyfalui istálló csak csodakép kerülheté ki, miszerint nemes állatai közül ennek egy sem essék bár ideiglenesen is áldozatáúl ; mig az Angliából jött idomár Why te kezére bizott drági lovakból egy, a kemény talaj által leginkább üldözött csáni istállóból pedig több ló szenvedett annyira, hogy a gyepen nem jelenhet meg. Igy a derék Szarvas, Irma s hihetőn pesti ismerősünk Vicar of Wakefield is — jó tulajdonaik bemutathatásában meg vannak akadályozva. Mindamellett — a Magyarországból netalán jövő s még eddig meg nem érkezett lovak mellőzésével — hihetőn 17 ló lépend a gyepre; ezekből három telivér a többi félvér s e szám, ha nem is nagy, haladásra mutat főkép az, hogy e lovak közt több olly fiatal ló van, mellyek, ha az idén idősbeknek engednének is, jövőre legszebb reményekre jogosítanak. Ezek közé természetesen nincsenek azon nem rendesen idomított hátas lovak számítva, mellyek egy ponyversenyben vagy elegyversenyben serdülő ifjaink alatt hihetőleg nagy számmal lépendnek a síkra. A lovak jó állapotban vannak s versenykészek, kivéve a csáni istálló lakosaiból vagy kettőt, mellyek körömgyuladás miatt hosszasan nem dolgozhattak. Gyepünk jó, sima, ruganyos s a folyton tartó szárazság daczára is remélhető, hogy a melly ló épen lép reá, épen is hagyandja azt el. A közönség érdekeltsége már is jelentkezik, reggelenkint a gyakorlatokra számos társaság gyűlvén ki minden rangú férfiakból, kiket megjelenésükkel néha hölgyeink is megörvendeztetnek. Mindent összevéve, ha megemlítjük még azt, hogy a különversenyben, a vadászversenyben s az erdélyi dijban szinte egy erejű lovak futandnak egymás ellen, mellyek közül a közönség kedvenezet is alig tnd választani magának s hogy Magyarország legkitűnőbb úrlovarait várjuk, ez évi versenyeink érdekességét méltán remélhetjük. De mi történik jövőre ? midőn úgy lehet — bár ezt hinni nem akarnók — hogy a csak három évre ajánlott Császárdijak elmaradnak s igy a verseny nagy *) E becses levél a szerkesztőnek épen Kolozsvárit léte alatt érkezvén Pestre, a július 30-ki számban már nem jelenhetett meg.