Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-01-20 / 2. szám
23 1 inikép lehetne a virúlásnak indúlt gazdászat kívánalmait a nemes sport igényeivel összhangzásba hozni ? mert a minő tisztelője vagyok a gazdászati haladás eszméjének, ép olly módon tudom s birom becsülni a vadászat férfias és edző gyakorlását — az összes sportot. A vadász nem kerülheti el, hogy összeütközésbe ne jöjjön a gazdával, nem pedig azért, mert nem mindig egy és ugyanazon kívánságai vannak egy és ugyanazon terén a gazdának és a vadásznak ! Mint lehet e két érdeket összeegyeztetni, hogy az egyik se veszítsen, a másik se szorittassék olly korlátok közé, mellyek közt szárnyaszegetté válik s mozognia nem lehet ? ~ Két dolog kívántatik ehhez. Először a józan kiegyezés az idővel és az évszaki beosztás eseteinek elfogulatlan megítélése mindkét részről ; másodszor a teljes kárpótlás megállapítása olly összeütközések esetén, mellyek ki nem kerülhetők. — Szóval, kell józan calculus, vadásztörvény, mezei rendőrség s ezeknek összhangzásaKörülbelül ez volt indoka, ez volt czélja a „gazda mint vadász" czikkeknek, de okvetlen ez volt szándéka a közlőnek. E lapok m. é. 35. számában hivatkozás történt ama szerény sorokra s mi b. Orczy Béla sorait fölhivásúl véve, örömmel ragadjuk meg az alkalmat véleményadásra olly tárgyban, mellyhez némi gyakorlat útmutatásával szólani hivatva vagyunk. Én b. Orczy Béla számítását elfogadom egy módosítással, melly szerinte lényeges bár, szerintünk azonban a teljes igazsághoz legközelebb állítja azon számítást. Ezen módositás az, hogy mi ama pontos számítást csak azon esetben engedjük meg, ha a fölvett lónyomok nem „irtó", hanem csak ritkító hatást gyakorolnak azon vetés térségében, mellyen az átlovaglás történt. Ugyanis egy 16 • hüvelyknyi nyom, ha irtó hatással rombolt, nem csupán egy szálat s igy egy kalászt, hanem egy tő- és igy egy bokor kelést irtott k\ Ezen tétel tagadhatatlan, mihelyest a lónyomuak „irtó" hatást engedénk. Azonbau módosításunk oda irányúi, hogy ezen esetet fölvenni alig — s csak rendkívüli esetben lehet, mellyet alább fogunk érinteni. Tehát nem irtó, de csak ritkító hatást engedvén meg, a számítás helyes, annál inkább, miután mint mondtuk már, az „irtás" alig képzelhető esetekben áll elő, — de ha valóban irt a lónyom, akkor e számitás felettébb kevés becset vetne 286 búzatő értékéül. A lónyom, minél ritkább roszabb silányabb vetésen „irt", minél feketébb vetésen „rombol", annál biztosabban tesz kárt, annál nagyobb sérelmet okoz. Sürü bokros vetésen nem fogadom el azt sem, hogy kárt tehet őszi lónyom, — nem pedig azért, mert „irtó romboló" hatást gyakorolni csak a legritkább esetekben képes, és ezen esetet alig lehet felvenni, miután az illy eset csak rendkívül felázott talajon volna lehető, olly mély földben, melly a lovas vadászatot teljesen képzelhetlenné tegye, mellyben a legerősebb vadászló sem képes train de chasseban menni. Mihelyt pedig a ló illy menetre képtelen, nincs vadászat, nem képzelhető hajtás. Rendes időjárással mély földön — de nem ingoványig átázott talajon — pedig
