Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-07-10 / 19. szám

317 „Ez baj, — monclá James Bows, — mert mi nem vagyunk a vadászokkal egyenes összeköttetésben. A bőröket hozzánk Sherdinsk és Utsisolsk kertiletbeli kereskedők hozzák, kik azokat a vadászfalvakban szedik össze de im, most jut eszembe, emberünkre akadtunk már. Egy szirián eltörte puskáját és se Utsisolsk ban se Vologdában nem kapván helyébe jót, ide jött venni egyet, Ez jártas az egész vidéken s épen önnek való." Fokozatosan czélomhoz jutottam tehát s képzelhető elégültségem, midőn kitűnt hogy leendő kalauzom keveset francziáúl is beszél. Julai Kuzmitch 1812-ben franczia hadi fogollyá lön, felgyógyulván cseléddé szegődött, de néhány év múlva meglepte őt a honvágy s egy tengeri hajón mint matróz utazott egész a Dwina torkolatáig, hol a folyamon felhajózva érkezett hónába a sziriánok földére. „Na s öregem, kérclém őt — lesz-e aztán kék róka ?" „Lesz selyemevet akármennyi, hermelinben sem lesz fogyatkozás, a nyest azonban nálunk már ritkább ; mi pedig a kék rókát illeti, ez csak minden négy-öt évben egyszer elvétve fordúl elő. Ha a zord idő az Uráli hegyekből a nyulakat lekergeti, akkor jön utánuk a számtalan róka is s ezek közt akad néha egy.'" „Mit sem tesz, mondám, azt lövünk a mi lesz." Erre megalkuván Julaival, hogy kalauzom lesz az egész idény alatt, miért kénye kedve szerint választhat magának egy puskát a fegyverkovácsnál." Egyszersmind megmutattam neki puskáimat, pistolyaimat és vadászöltözékemet. „Ezen öltözéknek kevés hasznát veendi ön, mert először a felötlő szili elriasztaná a vadat, másodszor az első alkalommal minden bokron maradna belőle rongy. Vegyen magának inkább nyúlbőrböl varrott ködmönt, iramszarvasbör nadrágot és borzbör csizmát ; tegyen fejére asztrakán süveget s illy jelmezben idegenként sem fog feltűnni. Apáink hajdanta a fatörzsek kérgét vették irányúi a rengetegben, mert a fakéreg az északi oldalon mindig mohosabb és tépettebb ; mi azonban már gyémántos delejtüt használunk, mi biztosabb cs kényelmesebb. Mi ön fegyvereit illeti, ezek nagyon is tág öblüek. Mi maradna fel egy hermelinböl, lia bőrét 7—8 vonalnyi golyóval lyukasztanók át ? Aztán, hogy viselnők vadászatainkon a nagy terhet, mintán egy-egy kirándúlásra három-négy száz golyót viszünk magunkkal, mig most puskáink csövének öble csak három vonalnyi átmérőjű levén, a golyó nem üt nagy lyukat a bőrben s egy font ón elég 300 golyóra." Mindamellett én ragaszkodtam fegyvereimhez s e pontra nézve nem akartan; tágitani. „Messze van-e első vadászatunk színhelye ?" „Nem épen ; 6—700 legfölebb 800 verstnyire. Erdeink nem levén felmérve, mi csak nyakunkba vesszük az utat s nem sokat mércsikéljük." Kissé hosszú arczot vágtam. Még 800 verst felfelé északnak, ez sokacska. De ha már elkezdtem, folytatom — s legközelebbi soraim kelte a sziriánok földéről lesz.