Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-06-30 / 18. szám

306 szerint megtévedt; most a magam agarászbibáit

s gyengeségeimet is közlenem kell. Főhiba bennem, hogy olly tárgyakban, mellyekben teljesen meg vagyok győződve igazságomról, legkedvesebb barátim ellen is nagyon indúlatos vagyok, hevemben tüzes kifakadásokkal élek — tulajdonítsátok ezt kedveseim vértolulásbeli bajomnak, az agarászatbani nagy szenvedélyemnek s abbeli meggyőződésemnek, liogy igazam van; mert én elismerem látatlanban is, bogy bárkinek lehet jobb agara, de ba átlátom, liogy valaki a roszabbat akarja méltányos ok nélkül jobbnak tüntetni elő, elszánt bátorsággal s tűzzel védelmezem nem annyira az agarat, mint magamat abban, hogy hazugságban vagy rágalmazásban ne láttassam a jelenlévők előtt maradni. Engedjetek meg kedves czimboráim, látván liogy én elismerem hibámat ; erroris agnitio pedig est dimidia emendatio. Az Isten se tiltja azt, liogy az ember tűzbe ne jöjjön, de parancsolja azt : „hogy a nap le ne menjen a te haragodon" — ezt pedig megtartom. Végül bebizonyitására annak, liogy én nem a Gyöngyös dicsőségét kisebbitni kiváuó irigységből, hanem csak régi véleményemként irtani le a sebes agarak gyengeségeit, közlöm E. M.-hoz ezelőtt hat évvel irt verseimnek egy töredékét : Vádolsz Miska komám, mint elvem farbarugóját. A ki sebes agarat győzőnél többre becsűlök ; Mámorosan se hiszem, hogy ez a szó jönne ki számból, S versemben illyest bizonyára sehol se találhatsz. A gyalogolni szokó agarat nem tartja Nadányi Jónak, azonba sebes még rosszabb sokkal előtte. Kezdő nyúlászok süldőt gyilkolnak ezekkel, Jó nyúlat soha sem ; de lia a hó térdet elérő : Mészároltatnak jót s rosszat vélök egyenlőn. Csalni lehet vélök, nem látszván hol megy elébök, A homokos buczkákon túl, győző kutya szépen, Es kihaladt nyúlját bol fogja magába dicsőén. Nincs tér a Nyirben rohanó agarat leveretni ; Bár dijt billikomot többször, rohanó kutya nyert el : Még se becsülhetem j3gy%upakatlan kancza pipára

. , Szemfényvesztés az, ha mi látszik Is) ПГуén "ebekben. Pápaszemes vén embernek tetszhetnek ezek csak, Lócsecset is kürtnek látván a begy tetejéről. Ot-hat száz lépést kuvasz is futhat le sebesen ; Volt nekem illyen elég, reszkettem hogy ha hibázott Első négy vágást, nyúlik már tudtam előtte, És be se húzza Süvőm *) többször, gondolhattam előre, S néhai édes apám pecsenyéjét várja híjában. A gyalogolni szokók — s rohanók közt vo na közép faj, — ElsÖ vágással szabad ennek késni kevéssé, Verve ragadjon rá, bár mértföldekre fut a nyúl, Nem szabad egy fordítást átengedni a társnak, Nem koczogásba legyen győző, hanem érje fogásig, S igy gyalogolni magát so' se hagyja le semmi agárnak Első jó nyúlján, az utóisón állva maradhat, És ha szalaszt egyet, macskát se tud érni azon nap, Mert ha fog egy gyengét, kötelet neki — válogatós eb. — A magyar átalakúit, oda a jó régi vitéz nép, Hü fia megsiratom s a búm agarak se deritik, Mert a jók urokat holtan mind sirba követték. Én se soká élek, nem tart meg az angol agár faj, Nálolt nélkül is van elég idegen faj hazánkban. Egy két régi barát s versgyártás tartja fen éltem. *) E. M. által ismert sebes agár neve ; gyerek koromban galambon vettem.