Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-06-30 / 18. szám

302 Langvius véleményei több lovas vadásznak a „Vadászlap"-ban nyilvánított elveire és agarász-modoraira. (Vége.) Az öt bihari agarász előadásából, úgy a „Vadászlap" leírásából is azt veszem ki : hogy a Gyöngyös igen sebes agár ; az illyenekről pedig úgy tudom, rosz nyulakon nagy segítségei, a jókon pedig nagy akadályai a kitartó agárnak, mert a rosz és középszerű nyulakat a sebes agár is éri, veri, forgatja először, vagy néha egész fogásig is ; ebből az lesz, hogy a vele gyakran futó kitartó agár aztán azon hiedelemben, hogy sebes társa minden nyulat beér először, számításában csalatkozván, soká birja elhagyni sebes társát, mellynek forgató ereje jó nyúlon az egyenes taszításban adatván ki, nem egyhamar elhagyható, — halad pedig a jó nyúl előre mindaddig, mig a győző agár a sebesnek elébe nem ér, mert amannak könnyebb (gyakran láttam) a jó nyulat beérni, mint a nagyon sebes agarat első egyenes tiltásában elhagyni. Az imént érintett szándékos késedelem miatt néha a legjobb agár is csúfot vall, t. i. a távol eső positióba is beszalasztja a nyulat, mellyet lia maga lett volna — elejétől végig teljes erőt fordítván a futásra — szépen megfog. Azt mondják erre némellyek : ha jó az agár, ne számítson — de ezt csak az igen fiatal agár, mellyben még teljes a tűz, vagy a nagyon pihent jó agár teheti jókedvéből. A sebes agár tapasztalásból tudja azt, hogy ha ö három-négy száz lépésig be nem éri nyúlját, azután soha, ugyanezért felugrás után egyszerre minden erejét összeszedi s gondtalanúl „a la Gyöngyös" kiadja, — legyen a kitartás társa gondja. Elismerem én : hogy homokbuczkás és erdős helyeken, kivált az ezekhez közel fekvő rosz nyulakon, használhatók a sebes agarak ; de sik földön, hol a nyúl nem buvásba, vagy csalásba, hanem kinyulási erejébe bizik, a legjobb nyulakat kitartani lehetlen még a legjobb agaraknak is, lia soha sem számítanak, se nem futatnak. A siki és positióhoz igen távol lakó nyulaknak az igen sebes agarak csak riasztói, kinjokban néha nyivogásra fakadva kiáltják : hogy lódúlj te nyúl jobban, jön a halál hátúi. Volt nekem sebes agaram elég fiatal koromban, előre tudtam hányszor birja a nyulat beérni, reszkettem lia már a negyedik kapásra meg nem fogta, rimánkodtam hogy bár csak szerencséből a fogai közé akadna, mert ha nem, kinyúlik a nyúl annyira, liogy a sik földön se fogja sebes agaram szemeivel is látni. Szerencséd Gyöngyös, hogy ötszáz ölig megfogható nyulak vannak a fejéri hegyek közt, Török-Szent-Miklóson is tanyás, mi több : tilalmas téren futottál, hol a nyulak egészen gyakorlatlanok, ezért kaptál dijt — lia ugyan elment nyúlon a dij megadható volt (mert azt állítják, hogy nyulad elment). R. A. szerint a Gyöngyöst gazdája se tartja kitartó agárnak, nem is az, mert a bihari agarakkal nem mert a gombai jó nyulakon megütközni. Tanítványom ugyan ékesen szónokol a Gyöngyös mellett, de nem meri jónak nevezni ; hanem csak liajtónak — nota bene : kis kiadásban, — Siess hát Gyöngyös