Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-06-30 / 18. szám

303 tanítványomhoz, a homokos buczkák közé, itt nem lesz látható a buczkáktól hol nyújtod ki a jó nyulakat, hol mennek el melletted a jobb s legjobb agarak s hol húzzák be, győzik meg s fogják el kinyújtott nyuladat ; a mi látatlanban történik, mind neked lehet számítani, neved — méltatlanúl — a nagy könyvben ragyoghat. Nem tanácslom, hogy a Berettyó partjain levő igazi sik székes gyepeken megjelenj, mert ott látni fogja a társaság, hol nyújtod ki néhány szélvágás után s hol bizod másra a jobb s legjobb nyulak kitartását és megfogását — elveszited a szép hírnevet, mellyet tanítványom kétértelmüleg ruházott reád. A télen volt esztendeje, tanítványom innen veszi fel a leczkét a „Vadászlap"ban : az a jó agár, a melly a maga nyúlját mindig megfogja, (Motto : = N. I.); s most azt nevezi „igazi agár"-nak, melly a közlött tudósítások szerint egy nyulat sem tartott ki igazi érő erővel, annál kevésbé fogott meg — a dijat is elment nyúlon nyerte el; pedig bizonyos az, hogy sok nyúlon, kivált fagyos földön, azaz agáinem tud utóljára meg se szaladni, a melly a maga nyulait kitartotta, megfogta- A középszerű agár megszalad a tizedik nyúlra is, ha az rosz be is éri néhányszor, néha meg is fogja ; de ha nem neki való csak kergeti s mint az elsőt úgy az utolsót sem tartja ki. Igaz ez : a sebes agár minden nyúlat megpróbál két-három száz lépésig, ha észreveszi, hogy alúl van az ö erején, úgy ráragad örömében, hogy a legjobb agár sem fér töle hozzá (ha csak el nem üti öt); ha pedig erején felül állani sejti a nyúlat, egészen felhagy vele, nem is fut, lantol — s tudva, hogy nem bir vele, fenntartja erejét, hogy a netalán kelendő roszabb nyulakon magát gazdája kenyerére érdemesithesse. Véleményem szerint igazi jó agár, ha elegendő téren nyúlát kénytelen elbocsátni, az akkor nap az egeret sem éri, szekeren vagy lóháton kell haza vinni exhaustís viribus elalélva, gyakran örökre megromolva, néha halva. Az illyet eltemettetem, a fönebb leirt válogatót felköttetem. Tanítványom felkért : hogy ha eltévedt, igazítsuk útba — ez tanítójának főkötelessége ; kimondom hát, hogy én a Gyöngyöst szemcsaló agárnak tartom, mellyel az eddigi gyakorlat szerint lehet nyerni (főleg ha favor in judice plus valebit quam lex in codice), de Langvius csak ezen Ítéletet mondja reá : hogy ignotos fallit, notis est derisui. Szegény Norma te tartottad ki a megfogott jó nyulakat; még is azt kell énekelned Virgiliussal : túlit alter honores, sic vos non vobis fertis aratra boves. Vigasztald magad jó Norma I. Napoleonnak ama szavaival : „mindent elvesztettünk vitézek, csak a becsületet nem"; mi rajtad is betölt, mert gróf Szápáry közié érdemedet, sajnálva szerencsétlenségedet, megtartá becsületedet műértő igaz birák előtt — a többivel mit se gondolj. Tanítványom mindig jó nyúlról és jó agárról beszél ; szerintem vannak jó, jobb és legjobb agarak, úgy nyulak is, én a két utolsókkal szeretek küzdeni. Azt mind j ó agárnak tartom, a melly igen ritkán jön haza nyúl nélkül, de válogat ; — jobb nak tartom azt, melly soha se jön nyúl nélkül s igen ritkán válogat ; legjob bnak hiszem azt, melly a maga t. i. első nyúlát elegendő téren soha se szalasztja, vagy a positióig mindig érve verve viszi be, — illyenkor tisztét teszi, de a